Gayle Forman: Csak egy nap

Sziasztok!

Be kell valljam, hogy még nem olvastam a Ha maradnék c. könyvet, de nyár végén mindenképpen meg szeretném venni, akkor tervezem ugyanis, hogy rendelek egy nagyobb csomagot  Gabóról. Ugyanígy voltam a Csak egy nappal is: felkeltette az érdeklődésemet, el akartam olvasni, de nem vettem meg, inkább csak halogattam- és ekkor történt a váratlan fordulat: megnyertem a könyvet! Sosem sikerült még nyereményjátékokon olyat kifognom, ami tényleg érdekelt is volna, ezért amikor megláttam az e-mailt, először el sem akartam hinni. Aztán több, mint egy héttel később érkezett egy boríték a nevemmel...

Cím: Csak egy nap

Írta: Gayle Forman

Fordította: Sóvágó Katalin

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 388

Kiadó: Ciceró

Van folytatása?- lesz

Eredeti borító?- igen is meg nem is :D (egy angol borítót vettünk meg, de nem ez volt a legelső)

Amit tudni érdemes

Az írónő

Gayle Forman neve már hazánkban sem ismeretlen, hiszen ő a Ha maradnék és a Hová tűntél? c. sikerkönyvek szerzője- az első részből készülő filmet egyébként augusztusban mutatják be a mozikban.

A Csak egy nap pár hónapja jelent meg nálunk, de hatalmas várakozás előzte meg, hiszen mindenki kíváncsi volt, hogy mire megy Forman egy új történettel, új szereplőkkel. És ha már itt tartunk, csalódott bárki is?

Ennek a regénynek is lesz ám folytatása, méghozzá a Csak egy év címmel, és Willen egy évét követhetjük nyomon benne. 

És az elmaradhatatlan számok: Goodreadsen az 5-ből átlagosan 4.08 csillagra, Molyon pedig 91%-ra értékelték, ami nagyon jó eredmény- szerintem. Nálunk (csak a Molyon!) 48-an olvasták, ami valóban kis szám, de vegyétek számításba, hogy még csak most jelent meg! :)

A könyv

Főszereplőnk, Allyson igencsak bőkezű ajándékot kapott a szüleiről érettségire: egy európai utat a Tini Túra! keretében. Sorra látogatják a nagyobb városokat- igen, Budapestet is-, de mi csak a túra végén kapcsolódunk be, közvetlenül a tervezett hazautazás előtt. Egyik este a csoporttal megnéznék a Hamletet, de pont akkor egy vándortársulat is előadja a Vízkeresztet- melyiket válasszák? Végül kitalált ürügyekkel meglógnak a csoporttól, és a szabadtéri előadást nézik meg, ahol Allyson szeme azonnal megakad a Sebastiant játszó fiún- és viszont.

Egy véletlen folytán újra találkoznak, és amikor Allyson véletlenül felhozza, hogy Párizst törölték a menetrendjükből a sztrájkok miatt, pedig nagyon szeretett volna elmenni, Willem (a színész srác) felajánlja, hogy menjenek el ketten együtt. Hiszen csak egy nap lenne az egész...

Vonatra szállnak, de a lánynak egyre több kétsége támad, és úgy érzi, Willem átverte, és egyszer csak magára fogja hagyni egy vadidegen városban, egy vadidegen országban, aminek még csak a nyelvét sem beszéli. Szerintetek tényleg ott hagyná?

Willem

Talán itt abba is kéne hagynom a történet mesélését, mert a következő fordulat nekem már kisebb meglepetést okozott, és szeretném, ha ez veletek is így lenne. A lényeg, hogy Willem nem először jár Párizsban, és több ismerősével is összefutnak, akik... khm, igen, többségében lányok. De vajon Allyson is csak egy a sok közül, és ő is csak egy napra, egyetlen éjszakára kell a fiúnak?
Ha elolvassátok a könyvet, rájöttök, mekkora szerepe lehet az életben egy órának, egy elhagyott bőröndnek vagy egy egyszerű utcai verekedésnek. Hogy az ember mindent elérhet, ha igazán akarja, és hogy mekkora támaszt jelenthetnek olyan emberek is, akiket csak néhány órája vagy napja ismertél meg.

Véleményem

Mennyi az esélye annak, hogy fogod magad és egy vadidegennel felszállsz egy olyan városba tartó vonatra, ahol még sosem jártál? Mekkora vonzalom kell ahhoz, hogy ezt egy fiúval tedd? 

Nem, tényleg nem egy mindennapi helyzet, legalábbis remélem, hogy ilyen helyzetben a legtöbben nem úgy cselekednétek, mint Allyson. Mert ezek az esetek nagy százalékban sokkal rosszabbul végződnek, mint a könyvben, pedig a lány életét is fenekestül felforgatta- nem feltétlenül jó értelemben. 

Több szempontból is imádtam a könyvet. Nem mondom, hogy Shakespeare- rajongó vagyok, de igenis vannak darabjai, amik nagyon tetszettek, és ilyen például a Vízkereszt, vagy amit akartok is. Ezen kívül imádok utazni, bár nincs sokszor lehetőségem rá, sőt, franciául is tanulok egy kis ideje, ezért kifejezetten felüdülés volt, amikor magamtól megértettem egy-egy mondatot. Sőt, még tanultam is valamennyit.

Nagyon tetszett, hogy az írónő szinte semmit sem rág az olvasók szájába, hanem inkább hagyja, hadd gondolkozzunk. Rengeteg esetben nem fejezte be a gondolatokat- ezt inkább ránk hagyta, oda már azt képzeltünk, amit akartunk-, és a könyv végét is nyitva hagyta egy kicsit. Oké, belátom, hogy ez gyakran inkább idegesítő, de én értékeltem, hogy nem készen kaptunk valamit az utolsó vonásokig, hanem maradt valami a képzeletnek is.
Ezenkívül még az nyűgözött le, hogy minden valódinak tűnt. Egyetlenegy eset (az utolsó kórházas) közben éreztem azt, hogy na, ehhez aztán iszonyatosan nagy szerencse kéne a való világban, de egyébként szerintem minden fordulat logikus és realisztikus volt.

Összességében nem tudok mást mondani, mint hogy imádtam. Szerintem a Csillagainkban a hiba óta nem olvastam ilyen jó könyvet, és megkockáztatom, hogy egy jó darabig nem is fogok.
Értékelésem:

5/5***

Nem szeretnék kikötéseket tenni, hogy kiknek ajánlom, mert igazából mindenkinek, de ha az alábbiak valamelyike igaz rád, akkor garantáltan imádni fogod:

• Szereted Shakespeare-t.
• Imádod Párizst.
• Érdekel a francia kultúra vagy a nyelv.
• Szeretsz utazni, érdekelnek az idegen országok.

Hogyha esetleg nem találtál a fenti négy állítás közül rád illőt, akkor se pártolj el a könyvtől, mert megéri elolvasni. Lehet, hogy kevésbé leszel oda érte, mint én, de mindenképpen szeretni fogod, vagy legalábbis utálni biztosan nem. Irodalmi szempontból is egy remekmű, értékes és elgondolkodtató olvasmány, semmiképpen sem tucat, de meggyőzésképp hoztam még néhány idézetet is:

Idézetek

"… nem elég tudni valakinek a nevét. Azt is tudni kell, kicsoda."

 "Mindig minden a véletlenről szól."

" – Az utazás nem olyasmi, amiben jók lehetünk. Az utazást csináljuk. Úgy, ahogy lélegzünk."

" Mert ha az idő lehet folyékony, akkor talán egy nap is eltarthat a végtelenségig."

" Már bele is gabalyodtam a légzés működéséről szőtt gondolatokba. Hogyhogy a test tudja, miként csinálja, alva is, sírva is, csuklás közben is? Mi történne, ha valahogy elfelejtené?"

 "– Úgy gondolom, az embernek az a természete, hogy addig játsszon, amíg nyer, történjék akármi. Akkor szállsz ki, amikor veszíteni kezdesz."

" Willem ismét nevet. Hangja tiszta és erős, mint a harang. Örülök neki. Életemben először értem meg, hogy ez a célja a nevetésnek: örömet szerezni másoknak."

" – Ha jártál óvodába, megtanultad, hogy kell barátokat szerezni. Ez az első, amire megtanítanak."