Federico Moccia: A felhők fölött három méterrel

Sziasztok!

Szerintem nem tévedek nagyot azzal, ha azt mondom, hogy ez volt a nyár egyik leginkább várt új megjelenése- legalábbis a hónapé biztosan (mondom, hogy az egyik, mert én pl. az Opál miatt már hetek óta tűkön ülök). Eddig mégis csak hárman olvasták Molyon velem együtt, és én voltam az első, aki egyáltalán értékelte, de ez nagyon jó abból a szempontból, hogy nem volt mi befolyásoljon.

Cím: A felhők fölött három méterrel/ A felhők fölött 3 méterrel

Eredeti cím: Tre metri sopra il cielo

Írta: Federico Moccia

Fordította: Szabó Anita

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 522

Folytatás?: olaszul van

Eredeti borító?: nem

Amit tudni érdemes

"A felhők fölött 3 méterrel-t egy kis római kiadó adta ki, majd évekig fénymásolatokon terjedt, így vált kultuszregénnyé az olasz főváros fiataljainak körében. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két filmadaptáció is készült belőle."

A fenti pár sor részlet a fülszövegből. A film nálunk is hatalmas siker volt, ezért a könyv sem indul rossz eséllyel annak ellenére, hogy például Goodreads-en is csak 3.56- on áll az értékelések mutatója. 

Nem tudom, ti találkoztatok-e a jobb oldalon található... khm, ocsmánysággal, de hatalmas felháborodást keltett, én is erősen kampányoltam ellene. Végül a Ciceró meghallgatta az olvasók véleményét (tényleg rengetegen panaszkodtak), amiért ezer hála és köszönet, és lecserélték a borítót még a megjelenés előtt. Oké, talán a mostani sem tűnik nagy számnak, de azt be kell vallani, hogy összességében szép, semmi baj nincsen vele, a jobb oldali rózsaszín izéhez képest pedig maga a tökéletesség.

Mint mondtam, Molyos statisztikát most nem tudok hozni (fellélegezhettek, ezúttal nincs "áttekerős", számokkal teli rész), mert a könyv eddig összesen három olvasással és két értékeléssel büszkélkedhet az enyémen kívül, de ez annyira nem meglepő, hiszen csak a héten jelent meg.

A könyv

Aki látta a filmet, az már nagyjából ismeri a történetet, és mivel szerintem sokan vagytok így, nem is részletezem sokáig a sztorit.

A két főszereplőnk Babi és Step. Előbbi gazdag szülők gyereke, mindene megvan, viszont gyakorlatilag kalitkába zárják. Magániskolába járatják, szigorúak vele, és mindenáron "jó kislányt" akarnak nevelni belőle. Kérdés, hogy ez mennyiben múlik a szülőkön...

Step ezzel szemben vérbeli rosszfiú, aki egyik balhéból a másikba keveredik, de valahogy mindig megússza. Mivel főszerelő, szinte kötelező, hogy jóképű és izmos legyen- ez így is van, nem véletlen ismeri sok lány szimplán "tízből tízes"-ként. 

Na és mi van, ha két ennyire különböző világból érkezett  fiatal összetalálkozik? Nehéz egymásra találniuk, és kezdetben nem sok jó sül ki a kapcsolatukból, de mégis szeretik egymást. Step kirángatja Babit a rózsaszín álomvilágból, de vajon neki sikerül-e "megjavítania" Stepet?

Véleményem

Szerintem nem övezte akkora felhajtás a könyv megjelenését, de blogger- körökben azért bőven keltett visszhangot. Örülök, hogy nem néztem meg előzetesen Goodreads-en a könyvet (pedig általában ezt mindig megteszem), mert az ottani már-már siralmas pontszáma talán elvette volna a kedvemet a könyv megvásárlásától. Így hatalmas elvárásokkal kezdtem neki, ami talán hiba volt, viszont éppen ezért nagyon "igyekeztem szeretni" a könyvet, ha értitek, mire gondolok.

Mielőtt elkezdtem, azt gondoltam, hogy a végén majd valami tripla csillogós- villogós- hullócsillagos ötöst fogok adni a könyvnek- szó se róla, azok a csillagok tényleg hamar lehullottak róla, ugyanis az első körülbelül 100 oldal nekem olyan zavaros volt, hogy komolyan pánikba estem. Nem tudtam, hogy csak én nem figyelek eléggé, vagy ez így van megírva, de szinte sosem voltam képben pontosan- egyrészt, mert ide-oda ugráltunk nem csak térben, hanem időben is, másrészt pedig annyi (nehezítésként természetesen olasz nevű) szereplő volt, hogy már azt sem tudtam, ki kicsoda. 

Szerencsére nem sokkal később elkezdett kitisztulni a kép, beindult Babi és Step története, én pedig kezdtem megjegyezni a mellékszereplők neveit is.

Nagyon tetszett a könyv stílusa- illetve stílusai. Szerintem zseniálisan érzékeltette a különbségeket Step és Babi világa között, és emellett még humoros is volt. Azzal viszont nem tudtam kibékülni, hogy amíg a regény nagy részében olyan történetekről esett szó, hogy valakit levetkőztettek és kést dugtak a lába közé, vagy hogy ki hogyan és milyen gyorsan fektette le valaki más csaját, a végén Step és Babi szerelmeskedtek. És nem csak egyszer, többször is. És minden esetben szerelmeskedtek. Gondolom, értitek, mire akarok kilyukadni. Igazából ez a szó szerintem szinte minden körülmények között nevetségesen hangzik, de egy ilyen történetnél... Amikor már másodszorra olvastam ugyanezt a szót, konkrétan becsaptam a könyvet, és hitetlenkedve vigyorogtam a falnak, annyira hülyén jött ki abban a szövegkörnyezetben.

Furcsamód ebben a könyvben nem szerettem bele a szereplőkbe sem. Ez nem feltétlen negatívum, bírtam Stepet, de szerintem annyira emlékeztetett néhány fiúra az ismerőseim közül, hogy még a könyv lapjain is távolságot akartam tőle tartani. Egyébként tényleg nagyon aranyos, cuki, csibészes meg minden, aminek egy könyves álompasinak lennie kell, és ez csak egy észrevétel volt, szóval ti nyugodtan beleszerethettek. :)

Volt néhány rész, ahol én úgy éreztem, hogy kicsit túl vannak fogalmazva a dolgok, de minden egyéb esetben egyszerűen zseniálisan volt megírva a történet. Néhány hasonlatnál csak pislogtam, mert annyira hatásosak, oda illőek de mégis váratlanok voltak, hogy egyszerűen vissza kellett olvasnom őket. Én biztosan nem tudnék ilyen mondatokat összehozni.

Nagyon tetszett, hogy nem volt csillogó cukormázzal leloccsantva az egész sztori, de azért mégis megvoltak a helyei a kicsit csöpögősebb részeknek. Tudom, hogy már vagy harmadszor használom ezt a jelzőt ebben a bejegyzésben, de egyszerűen zseniális volt, mennyire élethűen át tudta adni az író a motorversenyek és az olasz éjszakák világát, a féktelen bulizást és a mindennapi, sulis életet egyaránt. Én kifejezetten élveztem, hogy rengeteg dologhoz odabiggyesztettek egy-egy lábjegyzetet a szerkesztők, hiszen magyar fejjel mi nem mind vagyunk tájékozottak az olasz dolgokban. Márpedig ezek a dolgok tényleg érdekesek voltak, úgyhogy már csak azért is megérte elolvasni a könyvet. Meg sok másért is. :)

Nagy dilemmába kerültem a könyv miatt, hiszen láttátok, mennyi ellentétes érzést keltett bennem. Sokáig gondolkoztam, hogy hány pontot is adjak neki. Az egyik pillanatban kedvencnek jelöltem volna Molyon, a másikban pedig lehúztam volna minimum 4 csillagig (igen, az aztán szörnyen súlyos kritika lett volna xD). Végül úgy döntöttem, hogy az arany középutat választom, és:

5/4.5

Talán ez a kritika most tényleg egy kicsit lehúzóra sikeredett, de összességében viszont nagyon tetszett a könyv, és biztos vagyok benne, hogy újra fogom még olvasni. Hogyha szerettétek a filmet, ne féljetek a könyvtől sem, mert tényleg nem harap. :)