Sherry Gammon: Szerethetetlen

Sziasztok!

Aki már régebb óta követ engem valamilyen módon, az talán már észrevette, hogy már-már rajongok a komolyabb témát érintő, depis könyvekért, bár az igaz, hogy ezekben az esetekben talán nem a rajongás a legmegfelelőbb szó. Sherry Gammon Szerethetetlen-jére elég ránézni. messziről virít, hogy ez bizony nem tingli-tangli tiniszerelemről szól.

 

Alapinfók

Írta: Sherry Gammon
Eredeti cím: Unlovable
Fordító: Kleinheincz Csilla
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 404
Molyon: 89% (183 csillagozás; összes molyos olvasás: 337)

A történet

Az alaphelyzet nagyon hasonló a Visszafojtott lélegzetben (a kiadó egy másik sorozatának második kötete)  megismertekhez: alkoholista szülő, csendes, az anyjáról gondot viselő lány és a fiú, aki próbálja megérteni a helyzetet és segíteni neki. De isten ments, nem akarok hasonlítgatni, hiszen két külön történetről van szó más szereplőkkel és személyiségekkel. De amennyiben tetszett az Elakadó lélegzet és a folytatása, biztosan ezt is imádni fogod. 

Na, megint eltértem a tárgytól. :D Szóval: két főszereplőnk van, Maggie és Seth. Mondanám, hogy váltott E/1-ben olvashatjuk a sztorit (tehát egyszer Maggie, máskor Seth nézőpontjából), de ez sem teljesen igaz, ugyanis néhány fejezetben kívülről szemléljük az eseményeket, de erre még később kitérek.

Maggie

Maggie élete egy rémálom. Nem tudok rá mást mondani. Nem egyszerűen "csak" arról van szó, hogy iszik az anyja, még a józan pillanataiban - amiből nincs sok- is hangsúlyozza, hogy nem szereti őt, és mennyivel jobb lenne a lány nélkül az élete.De Maggie nem adja fel. Főz, mos és mindent megcsinál az anyja helyett, emellett pedig az iskolában is jól teljesít, mert tudja, hogy nincs más esélye a nyomorból való kitörtésre.
De mégis mit látnak ebből a társai? Amellett, hogy régi, kifakult ruhákban jár veszélyesen sovány és beesett az arca. Na és minek a tünetei lehetnek ezek? Igen, a drogfüggőségnek.

Seth

Itt jön a képbe Seth. Ő ugyanis nem átlagos diák, sőt, ha egészen pontosak akarunk lenni, nem is mondható diáknak: igazából egy beépített ügynök, aki több társával együtt megpróbálja felfedni a Port Fare-i droghálózat láncszemeit.Amikor Maggie gyanúba keveredik, ő egyből a védelmére kel, pedig akkor még csak nem is ismerte őt. És mit gondoltok, kit osztanak be a lány megfigyelésére?
Bár Seth természetesen nem fedheti fel magát, igyekszik minél őszintébb lenni Maggie-hez, csak kérdés, hogy ez meddig elég. Egyrészt próbál lelkileg is egyre közelebb kerülni a lányhoz, hogy segíthessen rajta (mert arra azért ő is rájött, hogy nincs vele minden rendben), másrészt pedig az anyjához is közel kell férkőznie, hogy őt is kizárhassa a gyanú alól.
De Maggienek sem egyszerű. Nem könnyű megbíznia egy jóképű vadidegenben, aki közeledni próbál hozzá. Amikor már úgy-ahogy megismerik egymást, akkor el kell viselnie, hogy Sethről egyre furcsább dolgok derülnek ki, miközben pedig az anyja azt hajtogatja, hogy ő is olyan, mint a többi fiú. Ezt pedig hadd ne mondjam tovább.
Ha azt hiszitek, hogy ez egy maffiaregény telis-tele akciójelenetekkel, akkor nagyot tévedtek, de persze azért ebből is kijut. Ami neked először kicsit furcsa volt, hogy nem csak Seth és Maggie jut szerephez, hanem a dílerek is. Igaz, az ő fejezeteiket az író szemével látjuk, tehát nem E/1-ben ír az egyikük, azért szerintem nagy ötlet volt az ő világukba is némi betekintést adni.

Véleményem

Igazából nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől. Csak úgy felkaptam egyszer a Tesco-ban, mert már sokat hallottam róla, és gondoltam, a Dream-válogatással nem tévedhetek túl nagyot, hiszen eddig minden könyvük tetszett, egyedül Az őrző okozott egy kis csalódást, de az is csak azért, mert túl nagyok voltak az elvárásaim Jamie McGuire-rel szemben.
Az elvárásaim most sem voltak éppen kicsik, de azért hogyha egy ismeretlen írótól olvas az ember, akkor megvan benne az az érzés, hogy nem tudja, mire számítson.
Nem mondanám, hogy erős idegzetűnek kell lenni a könyvhöz, de rengeteg oldalt komor arccal, szörnyülködve olvastam végig. Elképzelhetetlen kegyetlenségeket ír le az írónő, amik a testi sérülések mellett főként lelki hegeket okoznak Maggie-nek. A legrosszabb az, hogy tudom, hogy igazából is van ilyen. A saját szememmel láttam, hogy mire képes az alkohol. Ezeket a részeket Sherry Gammon olyan részletesen és őszintén írja le, hogy - nem tudom másképp mondani- belefacsarodott a szívem. Szerintem kétségtelenül ezek a részletek voltak a könyv erősségei.
Nem hiszem, hogy e szereplőkről különösebben áradoznom kéne. Sethet imádtam, ezenkívül volt még néhány nagyon szerethető mellékszereplő is, a személyes kedvencem közülük Booker.  Maggie néha egy kicsit azért idegesített, de meg lehetett érteni, úgyhogy hála istennek ezúttal nem állt elő az "utálom-a-főszereplőt-pedig-ő-meséli-a-történetet"- helyzet.
Ami még említésre méltó, hogy nem egyszerűen egy elnyomásban élő lányról és az ő nagy megszabadulásáról, boldogságra találásáról szól az egész. Azt is elolvasnám, nem arról van szó, de nagyon tetszett, hogy volt egy kis háttérsztori a drogdílerekkel, ezáltal sokkal akciódúsabb lett a regény.
Sok részen mosolyogtam, sok részlet megmaradt bennem, ezekből hozok most néhányat.

Idézetek

"Soha nem vagy túl öreg egy kisujj-eskühöz."

 "Amikor azt mondtam, szeretlek, nem úgy értettem, hogy egy hétig vagy egy évig. Úgy értettem, örökké, a jó és a rossz időkben is, akár esik, akár fúj. Tartósságra játszom, Mags."

 "Valaki szeretett. Én, a szerethetetlen senki mégiscsak szerethető voltam."

" Korábban már voltam hamis pletykák szenvedő alanya, és bár hazugságok voltak, mégis fájtak."

 "A testem ételre áhítozott, de a lelkem is éhezett: arra, hogy szeressék."

" Gyerekként az után vágyakoztam, hogy az ölébe vegyen és mesét mondjon nekem, vagy megfésülje a hajamat és szépnek nevezzen. Soha nem tette."

" – Az élet néha rossz lapokat oszt, tudod? A legjobbat kell kihoznunk belőle."

" – Ő sem tökéletes, Maggie, ezt elismerem. De ha azt hiszed, találsz majd egy tökéletes embert, akit szerethetsz, és akiben megbízhatsz, add fel a keresést, mert ilyen személy nem létezik."

" – A kifogások olyanok, mint a hónalj. Mindenkinek van, és mindegyik büdös."

Értékelésem:

5/5