A könyv 80%-on állt Molyon, és a nyári akció keretében az Alexandrában 340 forintért dobálják, úgyhogy gondoltam, nem lehet bajom belőle, még a buszjegy is többe kerül. Bár lehet, hogy az a buszjegy hasznosabb...
Cím: Love Factor
Írta: Mathilde Bonetti
Fordította: Elekes Rita
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 214
Eredeti borító?: igen
Folytatás?: nagyon remélem, hogy nincs és nem is lesz
Fülszöveg
Estellának egyetlen álma van: énekesnő szeretne lenni. Apja azonban célja elérésében nem támogatja, zeneművészeti helyett is inkább nyelvi középiskolába járatta. De most, hogy nagykorú lett, és leérettségizett, ráébred arra, ha boldog akar lenni, a saját útját kell járnia. Az első lépés a meghallgatás az egyik legismertebb zenei vetélkedőn. Estella a tehetségkutató versenyen nemcsak megcsillogtathatja énektudását, de talán az igaz szerelem is rátalál…
A könyv
A fülszöveg nagyjából minden elmond a történetről, nincs benne túl sok fordulat vagy meglepetés. Estella az apja tudta nélkül elmegy a meghallgatásra, SPOILER: továbbjut. Laurával, egy szaxofonos lánnyal összebarátkozik, Valeria, egy tipikus "csinibaba" személyében viszont ellenséget szerez magának.
Ivano, a show egyik fejese kinézi magának Estellát, bejelöli Facebookon (húúúúha), és randikra hívja. De Valeria is megkörnyékezi Ivanót, sőt!
És nagyjából ennyiről szól mind a 214 oldal. Elvileg ugye az lenne a lényeg, hogy Estella megpróbálja elfogadtatni az apjával az álmait, de ez sem kap túl nagy szerepet, hamar lerendezik egy pár mondatban. Persze vannak a cselekményt nehezítő körülmények is, de valahogy ezek is olyan összecsapottra sikeredtek, hogy szerintem nem igazán sikerült elérniük a kívánt hatást.
Véleményem
Nem vártam sokat a könyvtől, aminek utólag hálát adok, mert különben lehet, hogy a földhöz-falhoz vagy bármilyen kemény felülethez vágtam volna. De csak szép sorjában.
Kezdjük a főszereplővel, aki szerintem a világ valaha kitalált legeslegidegesítőbb és legeslegesetlenebb főhősnője, már ha lehet "hős"-nek nevezni. Mert ezt is kétlem. Igazából csak hagyta, hogy folyjanak körülötte az események, de sosem szólt különösebben közbe, szó szerint csak sodródott az árral. De most komolyan, ki az, aki elmegy egy meghallgatásra úgy, hogy nem készül dallal?! Mert azt hiszi, hogy majd ott adnak neki egyet... Ki az, aki nem tudja, mi az a lúzer?! Mert Estella konkrétan megkérdezte Laurát, hogy mégis mit jelent az L betű...
Rengeteg chatelés is volt a könyvben, tele rövidítésekkel... Te jó ég, azok is annyira oda nem illőek voltak! Igazából sehova nem illőek. Szerintem arról volt szó, hogy próbálták fiatalosítani, kicsit modernebbé, maibbá tenni a könyvet, de nem igazán sikerült, csak annyit értek vele, hogy én már egyre inkább vizsgálgattam a falamat, hogy hol van rajta olyan felület, ahova nyugodtan odadobhatom a könyvet, és nem szakítok el vele semmilyen posztert (szerencsére tele van tapétázva filmes plakátokkal, így mindenki túlélte a krízispontokat).
Egy bugyuta, egyszerű kis történetről beszélünk a lehető legnaivabb főszereplővel, ami elmegy egy kis délutáni időtöltésnek, mert végül is olvastatja magát a könyv, de inkább erős idegzetűeknek ajánlom. Igazából el tudom képzelni, hogy valakinek tetszeni fog, de semmi mögöttes tartalma, vagy mondanivalója nincs, és tényleg már önmagában idegesítő. Nagyon gyorsan haladtam vele, és inkább hajnal egyig olvastam, minthogy még másnap is a kezembe kelljen vegyem. Túl akartam lenni rajta.
Egy ideig gondolkoztam, hogy mégis hány pontot adjak neki, de végül jóindulatúan:
5/3
Hogyha esetleg ti is betévedtek még szeptember 14. előtt egy Alexandrába, és pont van feleslegben 300 forintotok, akkor nyugodtan tegyetek egy próbát, mert annyit megér, csak ne számítsatok semmiféle nagy hűhóra. Én nagyjából biztos vagyok benne, hogy soha többet nem nyitom ki ezt a könyvet, de ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy ti is így jártok vele. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése