Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

Sziasztok!

Szerintem sokan ismeritek már az írónő nevét, hiszen többek között ő a Gyönyörű sorscsapás szerzője is- ezzel a könyvvel robbant be a magyar köztudatba. Nekem is hatalmas kedvencem lett, így nem volt kérdés, hogy elolvasom a "második részt", a Veszedelmes sorscsapást is, ami igazából ugyanakkor játszódott és ugyanazt a történetet mesélte el, csak éppen a férfi főhős, Travis szemszögéből. Voltak félelmeim, de végül is nem éreztem feleslegesnek, sőt, nagyon élveztem azt a regényt is. De ha egyszer már megírta az egészet két szemszögből, muszáj volt még egy novellával is rátennie egy lapáttal? Hát, higgyétek el, igen, és nagyon jól tette!

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

Értékelés: 5/5

Kiadó. Maxim

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 156

Fordító: Szűr- Szabó Katalin

Eredeti cím: Beautiful Wedding

A könyv

A címéből talán kitaláltátok, hogy ez a kiegészítő kötet a két főhősünk esküvőjét taglalja. Igen, voltak félelmeim, nem tagadom, de amint elkezdtem olvasni, és visszacsöppentem Abby és Travis világába, minden aggodalmam elszállt. Ugye időben a sokak halálát okozó tűzeset után járunk, ami után minden bizonnyal Travist is gyanúsítottként állítanák elő, hacsak azt nem hiszik, hogy abban az időpontban az ország egy másik pontján tartózkodott. Abby ezért szinte azonnal megkéri Travis kezét, és már repülnek is Las Vegasba. A fiú természetesen örömmel tesz eleget barátnője kérésének, de nem igazán tudja mire vélni a hirtelen jött nagy sietséget.

Azért szerintem el tudjátok képzelni, milyen lehet pár óra alatt hotelszobát foglalni és megszervezni egy komplett esküvőt- még ha vendégek nélkül is. Ennek megfelelően a könyv eleje kész káosz- Abbynek ruha kell, Travisnek öltöny, mindketten gyűrűt vátasztanak egymásnak, találniuk kell egy üres kápolnát, és a többi.

Mindeközben természetesen a bonyodalmak sem maradhatnak el. Meddig képes Abby titkolózni? Mennyi időbe telik, míg a többiek rájönnek, hogy mire készülnek?

Habár itt is egy váltott E/1-gyel találjuk szembe magunkat, én végig a lányt éreztem a középpontban. Ő mintha többet vívódott volna, és mintha ez az egész az ő harca lett volna azért, hogy megmentse Travist. 

Az előbb említett szerkesztésmódot egyébként tegnap A Hűséges esetében nagyon kritizáltam, itt viszont szerintem tökéletes volt. Mindkettőjüknek megvolt a külön stílusuk, a jellegzetes mondataik, és ezekből kifolyólag szinte kivétel nélkül mindig tudtam, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket. Például: "Ó, a pokolba is! A francba! A rohadt életbe! B*ssza meg! Férjhez megyek!" és "A francba is. A rohadt életbe, igen! Kib*szottul igen! Megnősülök!". Hiába káromkodnak mindketten, Travis akkor is Travis, és ez szerintem nagyon észrevehető. :D

 Hihetetlenül jó érzés volt egy kicsit újra belekóstolni a kettejük  tavaly otthagyott világába, én legalábbis nagyon szomorú voltam, amikor a Veszedelmes sorscsapást is befejeztem, pedig már az is csak egy amolyan kapaszkodó volt egy sikeres regényhez.

Olyan  volt, mintha csak egy kimaradt részlet lett volna a "nagy" könyvekből, ami végül is igaz is. Ugyanolyan lenyűgöző volt az egész stílusa, mint eddig, ugyanúgy meg tudott mosolyogtatni, és a nászéjszaka is ugyanolyan szenvedélyes volt, mint amire várhattunk az eddigiek után. ;)

Összességében imádtam az egészet, tényleg megvolt a helye az egész történetben, és nem csak egy hatásvadász és elkeseredett ragaszkodás volt valami olyanhoz, ami egyszer (kétszer) már bejött. Aki megszerette Abbyt és Travist az előző könyvek valamelyikében, annak mindenképpen ajánlom ezt is!

Idézetek

(ezeket most nem én válogattam, hanem a Molyról másoltam őket, itt többet is találtok)

"Egy Maddox fiú a tűréshatárig feszíti az embernél a húrt, de ha nem tágítunk, a világ végéig velünk maradnak."

"– Milyen volt? – kérdezte Harmony. – Mármint Vegasban esküdni?
– Olyan… – kezdtem, és eszembe jutott a csaknem egy évvel ezelőtti elutazásunk. – Stresszes és ijesztő. Aggódtam. Sírtam. Szinte tökéletes volt.
Harmony arckifejezése undor és meglepetés keverékét tükrözte. – Nagyon úgy hangzik."

"– Te voltál az utolsó első csókom."

" De nem lesz azért mindig sétagalopp az élet, lesznek hullámvölgyek, amelyeken a legjobb időszakban is át kell evickélnünk, de eddig is elég hullámvölgy akadt, hogy tudjuk, képesek vagyunk átjutni rajtuk."

 "Azt hiszem a gyönyörű sorscsapásból gyönyörű esküvő lett."