2016. november 21., hétfő

MOZIZTAM: Legendás állatok és megfigyelésük

Sziasztok!

Tegnap Pesten jártam, két barátnőmmel beültünk a Legendás állatok és megfigyelésük c. filmre. Hatalmas volt az érdeklődés, tele volt a mozi, már napokkal a vetítés előtt bőven több mint a székek fel le volt foglalva. De vajon megérte?

Még a legapróbb spoilereket is kihúztam feketével, amik esetleg később ronthatnák a filmélményt, ezeket könnyen átugorhatjátok. 

(Ha kijelölitek, könnyebben olvashatóak)


        Tudni kell rólam, hogy nagyon ritkán járok moziba, de ezt a filmet egyszerűen látnom kellett. A Harry Potter és az elátkozott gyermekben idén már csalódtam egy kicsit (a könyvről szóló bejegyzést itt találjátok), és már nagyon vártam valami olyan dologra, amiben igazán benne van Rowling keze, és visszahozza a Harry Potter-életérzést. Nem tartottam olyan rossznak a "nyolcadik részt", mint a legtöbben, de azért mégsem volt az igazi.
        Beharangozták, hogy érkezik Grindelwald (Johnny Depp), mindent megtudunk a nagy varázslópárbajról Dubledore-ral, szerepet kap a bodzapálca és a többi. Igaz, van még hátra négy (!!!) film, de egyelőre a történet kimerült abban, hogy Göthe Salmander (Eddie Redmayne) fel-alá rohangált egy bőrönddel, amiből néha előbújt egy vagy több legendás lény.
        De hadd kezdjem a pozitívumokkal. Eddie Redmayne egyszerűen ZSENIÁLIS volt! Igen, ezt már a 2012-es Nyomorultakban is megtudtuk, de most aztán tényleg megbizonyosodhatott a tehetségéről mindenki. Volt egy jelenet, ahol valami orrszarvúszerű hatalmas szörnyeteget próbált becserkészni (ne haragudjatok, de akármekkora HP rajongó vagyok, nem tudtam megjegyezni az összes állatnevet), és állathangokat kiadva, idétlenül ugrálva próbálja felhívni magára a lény figyelmét. Az egyik barátnőm ott és akkor ki is jelentette, hogy ezért a jelenetért már érdemes volt megvenni azt a mozijegyet. Eddie karaktere egyébként az előbb említett Göthe Salmander, a Legendás állatok és megfigyelésük c. könyv szerzője, tehát tökéletesen beleillik az eredeti Harry Potter sztoriba.

        A másik kedvencem az egyetlen magnix (igen, megtanultam!), avagy a hagyományos, brit kifejezést használva mugli szereplő, Jacob Kowalski. Imádnivaló egy karakter! Egy pocakos amerikai úriemberről beszélünk, aki jelenleg konzervgyári dolgozó, de minden vágya, hogy saját sütödét nyithasson. Egy nap épp amiatt megy a bankba, hogy ehhez hitelt igényelhessen- itt fut össze Göthe-vel, aki az elszabadult furkászát (ezt is megjegyeztem!) kergeti az épületben. Végül Kowalski sokat lát, a varázslónak nem sikerül amneziálnia (újabb megtanulandó kifejezés), így óhatatlanul is belecsöppen a történet kellős közepébe. 
        Aztán ott van nekünk Porpentina Goldstein, egy munkájától eltiltott auror, aki próbálja nyakon csípni és lecsukatni Goethe-t, hiszen Amerikában már tilos a legendás állatok tenyésztése és tartása is. Egyébként gondolom, nem mondok újat, de a következő filmekben valószínűleg közte és Göthe közt fognak kialakítani egy szerelmi szálat.
        Salamander állatkáin kívül a történet középpontjában az obskurusok állnak. Ha jól értettem, az obskurus egy sötét mágiatömeg, az obskuráló pedig egy olyan gyerek, akiben el lettek nyomva a mágikus képességek, és mivel nem tanulta meg kezelni őket, megszállta ez a sötét akármi és sötét varázsló lett belőle (bocsánat a pontatlan fogalmazásért). Namármost, az obskurálókról azt kell tudni, hogy eddig minden ilyen gyerek 10 éves kora előtt meghalt. Azért, mert nem tanulta meg kezelni a varázserejét. Számomra ez felvet egy elég komoly kérdést: 

        Mi van Harryvel? A Roxfortba ugyebár 11(!) évesen kerülnek a tanulók. Rengetegen közülük mugli származásúak, többek között Hermione is elmondja, hogy mielőtt megkapta a levelét, fogalma sem volt róla, hogy boszorkány. Mi több, Harrynek is meg kellett volna halnia jóval azelőtt, hogy megkapta volna a levelét. Legyen szíves valaki ezt megmagyarázni, mert nekem ez így nagyon nem tiszta.
        Ettől eltekintve is vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban. Voltak nagyon kiszámítható, sablonos fordulatok, de kifejezetten üdítő volt, amikor néha nem az történt, amire számítottam. Viszont amikor kicserélték a bőröndöket, az megbocsáthatatlanul elcsépelt és kiszámítható volt.
        Annak örültem, hogy a szerelmi szálat nem erőltették, de az már kevésbé tetszett, hogy bár a kezdő jelenet is gyakorlatilag Grindelwaldról szólt, ő maga nagyon keveset szerepelt a filmben. Végig beszéltek róla, és időről időre végül is megjelent, de nem róla szólt a film, pedig én igazából az ő történetére lennék kíváncsi.
        Őszintén szólva tegnap eléggé vártam, hogy vége legyen a filmnek, de így, hogy aludtam rá egyet, már nem gondolom, hogy olyan rossz volt, mint amilyennek éreztem. Kíváncsi leszek a többi filmre is, hátha megérkezik Grindelwald, de nem esküszöm meg rá, hogy azokat is moziban nézem majd meg, ezt most egy kicsit pénzkidobásnak éreztem.  A látvány jó volt, a karakterek szerethetőek, néha jót mosolyogtam, de semmi extra, nem egy olyan film, amiről még napokig áradozik az ember.



2 megjegyzés:

  1. Harryben egyáltalán nem volt elnyomva a varázserő. És Hermionéban sem. Ugyan úgy varázsoltak tudatlanul - persze Harry le is lett szidva érte, de közel sem olyan durván, hogy ez pszichológiai sérülést okozzon.
    Obskuráló úgy lesz, ha durván elnyomják valakiben a mágiát. Ha olyan szinten büntetik érte, hogy megküzdési mechanizmusként bezárja a gyerek a tudatalattijába. A tudatalattiban lévő dolgok pedig igyekeznek kitörni, de ha nem helyesen dolgozzák fel őket, akkor maradandó károkat okoznak. Ez a való életben is igaz - nyilván nem a mágiával, hanem pl. traumákkal. Ez lehet az obskurálók létrejötte mögötti mechanizmus. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a választ!
      Én úgy gondoltam, Dudley-ék is elnyomták Harryben, de ezek szerint vannak náluk durvább esetek :)

      Törlés