2016. december 15., csütörtök

Cassandra Clare: Lady Midnight

Sziasztok!

A Lady Midnight valamivel a magyar megjelenés előtt került a kezembe, éppen ezért gondoltam, még azelőtt megoszthatom róla a véleményemet Veletek, mielőtt magyarul elolvashatnátok. Ez nem igazán jött össze, de azért remélem, így is lesz, aki számára érdekes lesz ez a bejegyzés. :)


 Írta: Cassandra Clare
Nyelv: angol
Magyarra fordította: Kamper Gergely
Kiadó: Simon & Schuster
Oldalszám: 668
Kiadás éve: 2016




MAGYYAR fülszöveg: 

 „Igen, ​​árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.”
Főszerepben az árnyvadászok!

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?


Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…

Véleményem

     
         Hát, mivel is kezdjem? Nem egy vékony könyv. Őszintén szólva hatalmas, de minden irányban. Viszonylag nagy alakú, és körülbelül hétszáz oldal, emellé pedig egyszerűen gyönyörű- ez volt életemben az első könyv, amit újságpapírba csomagolva olvastam (bár csak egy ideig, mert meguntam, hogy mindenhol a sparos sonkákat kellett nézegetnem).
         Amellett, hogy rettentően kíváncsi voltam, kicsit tartottam is tőle, mert nincs túl jó tapasztalatom az ilyen spin-off- szerű sorozatokkal, könyvsorozatokkal. A Bane Krónikák és az Árnyvadász Akadémia egyes részei is csalódást okoztak, a Pokoli Szerkezeteket viszont imádtam, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. 
        Szánom-bánom, de nem figyeltem annyira Emmáékra a Mennyei tűz városában, és eleinte ebben a könyvben is elsősorban a régi szereplők érdekeltek. Úgy sejtem, ezzel nem vagyok egyedül, úgyhogy elsőként térjünk is ki rájuk. Mindenkit megnyugtatok: igen, Jace és Clary, sőt még Magnus, Church, Alec, Isabelle, Simon és a Pokoli Szerkezetek szereplői is megjelennek a könyvben. Láthatjük Jace-éket a húszas éveik elején, betekintést nyerhetünk abba is, hogyan irányítják ketten a new yorki Intézetet. Tessáról is viszonylag sokat esik szó, és Emma miatt (mivel Carstairs) Jem is jelentős szerephez jut.
        Lépjünk tovább. Mondtam már, hogy utálom a szerelmi sokszögeket? Nem mondom, hogy itt nem kuszálódnak össze-vissza a szálak, de mégsem a kacifántos viszonyokon van a hangsúly. Már a fülszövegből is kiderül, hogy Emma és Julian egymásba szeretnek, de mint tudjuk, a Törvény szerint két parabatai között nem lehet romantikus kapcsolat. A könyvből azt is megtudjuk, miért... Külön tetszett, hogy Cassie nem finomkodott, YA regényhez képest elég meglepő események is történtek. 
        Azt is zseniális húzásnak tartom, hogy a címhez ihletet adó verset a történetbe is beépítette, sőt, viszonylag fontos szerepet kapott. 

   
     Hihetetlen, de Cassienek egy HARMADIK, ugyanabban a világban játszódó "nagy" sorozattal is sikerült maradandót alkotnia, biztosan állíthatom, hogy az új szereplőgárda is belopta magát az olvasók szívébe. Nem unalmas a sztori, teljesen más az események folyása, a kapcsolatrendszerek felépítése, és új a helyszín is. Varázslatos, ahogy leírja Los Angeles világát, ami az óceánjával egy merőben más légkört teremt, mint New York vagy a viktoriánus Anglia.
        Érdekes, hogy ezúttal két parabatai áll a középpontban, és rajtuk keresztül látunk egy világot, egy új történetet. Az írónő hajszálpontosan tudta, hogy valami szerelmi bonyodalomra, egy újabb Rómeó és Júlia- féle helyzetre is szükség van, és meg tudta oldani anélkül, hogy az előző sorozataira hajazzon, ezzel együtt pedig az eddigieknél sokkal mélyebb betekintést enged a parabatai-hagyományba.
        A többi teremtményről is sokkal többet tudunk meg, főként a tündérekről,  és teljesen más szemmel nézhetjük a Klávé, a Törvény működését. Egy másik család emlékeiben még a nagy háború és Sebastian is másként él.
        Szóval ha szeretted a Végzet Ereklyéit és a Pokoli Szerkezeteket, ha érdekel az árnyvadászok világa, vagy ha egyszerűen csak többet szeretnél megtudni a fogamzásgátló rúnáról (nem hagyhattam ki), akkor irány a Könyvmolyképző webshopja! :)
        Az értékelésem pedig:

5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése