2017. február 15., szerda

Lengyel Zsuzsa Édua: Bardo - Kalandjaim életen innen, halálon túl

Sziasztok!

        Na, ez egy kicsit érdekes, vagyis inkább furcsa értékelés lesz, mivel a Bardo már magában sem egy hétköznapi könyv. Nem is fogtok sűrűn ilyen értékeléseket találni a blogon. Aki nem tanúsít semmiféle érdeklődést, vagy legalább valami halvány kíváncsiságot a spiritualitás, esetünkben főként a reinkarnáció és társai iránt, az most inkább csukja be a bejegyzést, nem neki való a könyv. 
        Én személy szerint nem hiszek az ilyen dolgokban, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy nem tudom meghatározni, miben hiszek, de néha szeretek spirituális témájú könyveket olvasni/filmeket nézni, csak hogy egy kicsit tágítsam a fejemet, és lássam, mások hogyan viszonyulnak ehhez az egészhez. Szóval, lássuk a könyvet!



Írta: Lengyel Zsuzsa Édua
Kiadta: Kiskapu Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 170






Fülszöveg

„Szerdán haltam meg. Az ember lánya nem gondolná, hogy szerdán fog meghalni, én legalábbis nem gondoltam. A baleset gyorsan kiröpített a testemből, nem fájt semmi, nem volt dráma. Néztem a kicsavarodott végtagjaim a kocsi roncsai között, és csak figyeltem. Aztán pár pillanat múlva rám tört a pánik. A kutya! Édes Istenem a kutya! A csomagtartóba szorult szegény, de élt. Közelebb próbáltam menni hozzá, leginkább úsztam a levegőben, és ő észre is vett. Rémült volt, de csóválni kezdett. Ha lett volna mivel, biztos elsírom magam, úgy örültem, hogy nem esett baja. Nem bírtam elszakadni tőle, amíg meg nem érkeztek a mentősök, és sokkal később a rokonok. Mikor láttam, hogy biztonságban van, hirtelen minden eltűnt. Se kocsi, se mentő, se kutya, se emberek.” (részlet a könyvből)

„Ott kezdődik ez a könyv, ahol a földi élet végződik. Fordulatokban gazdag, inspiráló történeteiben két dolog közös: mindegyik a másvilágon játszódik, és mindet ajándékba kaptam. Jó lenne azzal büszkélkedni, hogy az összes szereplőt, fordulatot és minden megrendítő részletet én találtam ki, de ez nem így van. Éjjeleken át jártak hozzám a múzsák hosszú éveken keresztül, hogy láthassam, amit most Ti is olvashattok a könyvem lapjain. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzám jöttek, és remélem, elégedettek a végeredménnyel.” (a Szerző)

 Véleményem

        Akármilyen nyitottsággal is tudok hozzáállni a spirituális témájú művekhez, azért tartottam a könyvtől.  Mondhatni, mindenevő vagyok, ha olvasásról van szó, szeretek így információt szerezni a világról, az emberekről, de amikor valami nagyon elvont lesz, azt már én is nehezen emésztem meg. Viszont a Bardo fülszövege valamiért felkeltette az érdeklődésemet, és arra jutottam, 170 oldal nem elég hosszú ahhoz, hogy igazán megártson. Nem is ártott. :)
         Nem ismerem a szerzőt, nem tudom, pontosan milyen szándékkal, milyen meggyőződéssel írta meg ezt a könyvecskét, éppen ezért nem egészen tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Ha a fülszövegre hagyatkozom, akkor igazából jogom sincs kritizálni bármit, de megpróbálom inkább semlegesen nézni a dolgokat, hogy azért legyen mit írnom.
        Szóval, a történetbe az autóbalesetnél csöppenünk bele. a főhős(nő?) kilép a testéből, de még ekkor is a csomagtartóban maradt kutyája a legnagyobb gondja. Ez az apró mellékszál, az ember és a kutya elválaszthatatlan, szoros barátsága az egész könyvben nagyon tetszett, meg is mosolyogtatott párszor.
        A baleset után nem maradunk sokáig a Földön, Alma továbblép egy másik világba. Ekkor nagyon sok dolog történik vele, kap például egy vezetőt, el kell úsznia egy átjáróhoz, különböző "próbatételeken" kell sikerrel túljutnia. Ebből azt hiszem, csak az úszás az, amihez bármilyen fizikai tevékenységet kapcsolhatunk, a többi feladat kizárólag lelki kihívás. Ezeket most nem sorolnám fel mind, hiszen részben ezekről szól a könyv, de azért kiemelnék egyet: Alma megérkezik egy helyre, ahol olyan emberek sorakoznak, akik valamiért fontos szerepet játszottak a legutóbbi életében. Mindannyiuknál van egy doboz, ami az adott személy emlékeit, érzéseit tartalmazza Almával kapcsolatban. Ezek általában egy vagy több konkrét esemény emlékei, ami valamiért hatást gyakorolt rájuk. Almának be kell mennie egy moziszobába, és egyesével meg kell néznie ezeket a filmeket- a csavar a dologban az, hogy miközben nézi őket, nem a saját, hanem a másik személy érzéseit éli át. Talán ez a rész volt a kedvencem a könyvben, ez volt az, ami igazán elgondolkodtatott.
        Miután Alma átgondolta, megértette és lezárta az előző életét, elkezdődhetett a következő tervezése. Na, számomra itt vált furává a dolog, elég bizarr volt, hogy az ember lélek pontról pontra megtervezi a saját életét, gyakorlatilag saját maga számára játssza az Istent, aztán miután leszületik, mit sem sejt az egészből. Eljátszottam a gondolattal, de nem igazán tudtam azonosulni vele.
         Körülbelül a könyv felénél elkezdtem unatkozni, ezt az is mutatja, hogy egy hétig tartott elolvasni a 170 oldalt, ami még így, egy tanulós időszakban sem kevés idő. Igazából úgy egy napig hozzá sem nyúltam, de mivel recenziós könyv volt, gyorsan folytatnom kellett. Hát, nem bántam meg. Attól függetlenül, hogy én nem hiszek a reinkarnációban, elkezdett érdekelni Alma következő élete. Egy tanáccsal tényleg pontról pontra megtervezték: választottak neki szülőket, testvért, születési időpontot, szerelmet. A visszatérők (olyan lelkek, akik több életen keresztül kísérik az útját) között ott volt a kutyája is, ez a ragaszkodás pedig még mindig nagyon tetszett. Érdekesség, hogy a lelkek a "nemüktől" függetlenül leszülethetnek férfi és női testbe egyaránt, tehát például előfordulhat, hogy egy párkapcsolatban a férfi lélek lesz a nő és vice versa.
        Nem hiszem, hogy működhetne így, ilyen beszorított, "világias" kereteken keresztül egy élet megtervezése, de ettől eltekintve tényleg érdekes olvasmány volt. Nagyon elrugaszkodik a Földtől, de hát nem is a Földön játszódik. Végig olyan érzésem volt, mintha egy másik világról olvasnék, és mivel ez így is volt, azt hiszem, elérte a hatását.
        Formailag azt tudom mondani, hogy elég szépen volt megírva a könyv. Volt néhány furcsa szóhasználat, ami az oda nem illőségével kizökkentett (például a "kb." helyett szerintem inkább ki kellett volna írni, hogy körülbelül, mert nagyon furcsán hatott egy bolyongó lélek gondolataiból), de összességében igényes volt a megfogalmazás, ez is tetszett.

        Én azt gondolom, valamilyen szinten mindenkit foglalkoztat, hogy mi van, mi lehet a halál után. Egy ilyen könyv elolvasásához pedig nem kell szilárdan hinni valamiben, elég ez a kíváncsiság. Szerintem nem azért kell elolvasni egy ilyen könyvet, hogy utána csak eszerint élj, vagy hogy onnantól azt vedd alapigazságnak, amit állít, hanem hogy elindítsa a kis fogaskereket az agyadban. Hogy elkezdj gondolkozni, hogy kialakuljon a saját világnézeted. Persze lehet, hogy valakit nem érdekel vagy még nem érdekel a téma - bár akkor nem is hiszem, hogy végigolvasta a bejegyzést. :) Ha nem érzed magad nyitottnakaz ilyesmire, akkor próbálkoznod sem érdemes a könyvvel, viszont ha akár csak külső szemlélődőként is, de érdekel a spirituális téma (ahogy engem is), akkor már igen, ha pedig ez az, amiben hiszel, akkor mindenképpen ajánlom a könyvet!

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése