#IreadYA 5. nap

Sziasztok!

Talán kicsit hamarabbra kellett volna beütemeznem ezt a bejegyzést, mert most végeztem a Csillagainkban a hibával, és ilyen letargikus hangulatban elég nehéz lesz ezt összehozni, de nem baj, próbálkozzunk. Tehát a mai- utolsó- feladat az, hogy mondjam el, szerintem mit kéne olvasniuk a YA karaktereknek.

Alapötlet, de kíváncsi lennék, hogy mit szólnának a YA szereplők a saját történetükhöz. Oké, ez legyen mondjuk egy alternatív univerzumban, ahol ők tökéletesen civil és létező emberek. Érdekelne, hogy kedvelnék-e magukat, mit csinálnának másképp, meg hogy egyáltalán, mi lenne a véleményük.

Akkor kezdjük a Csillagainkban a hibával. Eltöprengtem, hogy kinek adjam, de végül Denazen Dez és TMI Izzy közül az utóbbi nyerte el a megtiszteltetést, pusztán abból az okból, hogy úgy gondolom, Isabelle nagyobb eséllyel fogna könyvet a kezébe, és ha már odaadom valakinek, nem akarom, hogy mondjuk úgy nem méltó helyen végezze. 

Egyébként azért nekik- vagyis Izzynek adnám, mert ő egy kemény karakter- legalábbis kívülről-, és örülnék, hogyha egy kicsit felengedne és megmutatná az érzelmeit. Ezen a könyvön pedig mindent lehet- sírni, nevetni, amit csak akarsz

(és amit nem).

A Párválasztót is mindenképp valakinek a kezébe akarom nyomni. Gondolkoztam Katnissen az Éhezők Viadalából, bár az inkább disztópia, úgyhogy  nem feltétlen sorolhatom őt a YA karakterek közé, akiknek ajánlani kell, úgyhogy egy kicsit furcsa ötlettel állnék elő: Miának adom, a Neveletlen Hercegnőnek. Bár az eddigi részek jobban hajlottak a gyerekkönyv kategória felé, az írónő ígéretet tett, hogy a most már idősebb rajongóinak ennek megfelelő folytatást fog írni Mia és Michael esküvőjéről. És hogy miért pont a Párválasztó? Oké, az ötlet a második filmből jött, ahol talán jól jött volna a hercegnőnek egy hasonló ötlet a pasifogásra, de végül is én sem így szándékozom férjhez menni, és mégis élveztem, úgyhogy olvassa csak ő is. :)

Bár a Mielőtt elmegyek egy elég nyomasztó regény, és Hazelnek igazán nincs rá szüksége, mégis neki adnám a Csillagainkban a hibából. Hogyha nem talált volna rá Agustusra, akkor talán máshogy próbálna valóra váltani mindent, amit szeretne, és habár a könyv nem minden momentuma követendő példa, úgy vettem észre, Hazel nem viszolyog a témától, és bár magában már elég jól átértékelte a dolgokat, talán még neki is mondana valamit a könyv.

Igaz, most nagyon leragadtam ennél a témánál, de bocsássatok meg, tényleg eléggé lehangolt a legutóbbi olvasmányom, amiről természetesen olvashattok majd értékelést, de csakis egy bizonyos hét keretében, amivel találjátok ki, június hányadikáig fogunk visszaszámlálni... ;)