John Green: Csillagainkban a hiba (CsaH- hét 1. nap)

Sziasztok!

Tudjátok, milyen nap lesz egy hét múlva, június 5-én? Csillagainkban a hiba premier!!! Ennek örömére a mai nappal CsaH hetet indítok a blogon. Ma értékelést olvashattok a könyvről, holnap pedig az íróról hozok infókat, de ha kíváncsiak vagytok a többi "programra", itt azt is megnézhetitek. :) Őszintén remélem, hogy mindenki talál majd köztük olyat, ami felkelti az érdeklődését.

Mivel millió értékelést találhattok már az interneten erről a könyvről, és sokan bizonyára olvastátok is, kihagyom a könyv bővebb ismertetését, és egy kicsit rendhagyó módon "írom" le, hogy nagyjából mire számíthattok. Amennyiben ez nektek túl sok, nyugodtan nézzetek hülyének, és tekerjetek lejjebb. :D ;)

John Green: Csillagainkban a hiba

Értékelés: 5/5***

Borító: 5/3 (sima) és 5/5* (filmes)

Kiadó: Gabo

Megjelenés éve: 2013 (filmes: 2014)

Oldalszám: 294

Fordító: Bihari György

Eredeti cím: The fault in our stars 

 A könyv

Igazából tényleg azt sem tudom, hol kezdjem, úgyhogy elmesélem azt a napot, amikor elolvastam a könyvet.

Reggel felkeltem, és tudatosult bennem az a csodálatos tény, hogy aznap nem kell suliba mennem. Sebaj, gondoltam, elütöm az időmet, úgyis félre van rakva nekem egy Csillagainkban a hiba a könyvesboltban, bebuszozok érte a városba. Ez az egész körülbelül másfél órát vett el az életemből utazással együtt, de nem igazán hiszem, hogy valaha is megbánom. ;)

Hazamentem, gyorsan befejeztem még az a könyvet, amit éppen akkor olvastam, és utána nekiestem John Green művének. Merthogy ez tényleg egy remekmű.

Az elején végig mosolyogtam és nevettem, bár sajnos akkorra már ellőttek nekem egy igen jelentős spoilert a végkifejletet illetően, úgyhogy képtelen voltam teljesen elengedni magam. 

De hadd érzékeltessem a könyv alapsztoriját vázlatszerűen, alsós szintű tőmondatokban (amennyiben az alábbiakat értelmetlennek tartod, akkor kérlek tekerj lejjebb az értékeléshez :D ) :

Hazel, a történet tizenhét éves főszereplője rákos. Végső stádiumban van, az oxigénpalackja nélkül még lélegezni sem képes magától.

Hangulat:

 

 DE! Bevették egy kísérletbe, aminek lényege, hogy olyan gyógyszeres kezelésnek vetik alá a betegeket, amelynek során ez a bizonyos kémiai anyag ellepi a rákos sejteket, így azok nem tudnak tovább növekedni. Az esetek többségében ez nem működik, Hazel viszont szerencsés. Úgy látszik, kapott még néhány évet az élettől.

Hangulat:

Viszont Hazelnek a betegsége miatt nincs sok barátja, a legtöbb idejét a szüleivel tölti, ezért az édesanyja szeretné, hogy elmenjen a támaszcsoportba, ahol hasonló fiatalokkal találkozhat, és megoszthatja velük az érzéseit, félelmeit. 

Itt rengeteg beteg tinit ismerhetünk meg, ami azért elég nyomasztó.

Hangulat:

Természetesen mielőtt megunnánk a sztorit, a támaszcsoport egyik "ülésén" felbukkan az a bizonyos Augustus Waters nevezetű fiú, aki sok lány számára értelmet ad a történetnek. Ja, ő is beteg. És hiányzik egy lába.

Hangulat:

Azért nem kell megijedni, nem tűnik egy halálos betegnek, aki magát sajnáltatja. Tele van poénokkal, amit csak lehet, viccesen fog fel, és le sem veszi a szemét Hazelről. Sőt, a támaszcsoport után még meg is néznek egy filmet együtt Gusék házában.

Hangulat:

Amikor elkezdenek beszélgetni, kiderül, hogy mi Hazel, és mi Gus kedvenc könyve. A lányé a Mennyei megbántás, és miután Augustus is elolvassa, mindkettőjüket egyaránt zavarja, hogy a történetnek nincs befejezése.

Hangulat: 

Az íróval viszont sehogy sem lehet felvenni a kapcsolatot, egy igazi remete- mondja ezt Hazel. Gusnak viszont mégis sikerül. Miután a fiú felfedi a titkát (e-mailt írt a titkárnőjének- 21. század). Hazel is lázas fogalmazásba kezd, és levelet ír a szerzőnek, aki válaszában meghívja a lányt magához Amszterdamba!

Hangulat:

Igen, Hazel és Gus együtt utaznak. Csak mint BARÁTOK.

Hangulat:

Várjunk. Mégsem csak barátok.

Hangulat: 

Az érzelmi skála tovább, a spoilerek elkerülése végett kommentárok nélkül:

A lényeg, hogy egy olyan idegroncs leszel a végére, akin nem mellesleg pluszba még áthajtott minimum három teherautó.

Véleményem

Amikor még friss volt az élmény, Molyon azt írtam, hogy nem tudom, mi fogja megérni ezután az öt csillagot. Szerencsére olvastam azóta hasonlóan jó könyvet, de ez nem von le íz értékéből. :)

Nem tudom, láttátok-e a Most jó c. filmet, de én valami hasonlóra számítottam most is. Ehelyett egy olyan fenomenálisan jól felépített, élettel teli történetet kaptam, ami egyszerűen nem engedte, hogy végig szomorkodjak. Rengeteget nevettem, és igen, néha fogtam a fejem a tinik hülyeségein.

Azonban a betegség és a halál közelsége ennek ellenére természetesen lerakta a bélyegét. Hallottátok már azt a mondást, hogy "minden napot úgy élj, mintha az lenne az utolsó"? Biztosan. És itt igenis ez az életfelfogás érvényesül. Hazel és Gus fejest ugrik a dolgok közepébe, hiszen nem tudhatják, mennyi idejük van hátra. Mégis mit veszíthetnek? 

Azt gondolom, hogy ezúttal nem azt kell nézni, hogy mennyire izgalmas és egyedi volt a könyv, bár azt meg kell hagyni, hogy ezt a stílust nem lehet megtanulni. Erre születni kell. Attól függetlenül, hogy John Green mekkora egy lángelme és milyen ötletei voltak, szerintem ezúttal a könyv üzenetére kell nagyon odafigyelni. Ebből is sok van, az igaz. De próbáljátok kihámozni belőle a legtöbbet. Nem kell ahhoz rákosnak lenni, hogy megtegyél mindent, amit akarsz. Bármikor elüthet egy autó, bármikor történhet veled valami, amitől elpattan az a bizonyos gitárhúr, és vége. Nincs tovább. Gondolj bele, hogy mi lenne, ha most érne véget. Elégedett lennél azzal, amit látsz, amikor visszanézel?

Nagyon rég sírtam így könyvön.Sok történetben vannak tragikus elemek, de nem mindig érzed azt, hogy személyesen téged is veszteség ért. Viszont mondanom sem kell, hogy a Csillagainkban a hiba ilyen. Úgy ahogy van, zseniális. Nem csak a karakterek. Amikor elkezdtem a Molyra idézeteket írni belőle, egyszerűen ki akartam másolni az egész könyvet az első szótól az utolsóig. Minden oldal tele van olyan mondatokkal és gondolatokkal, amelyek nyomot hagynak benned. Néha azért, mert megnevettetnek, néha pedig azért, mert magad is érzed, hogy mekkora tanulság van bennük.

Nem hiszem, hogy ezt bárkinek is érdemes lenne kihagynia. 

Idézetek

"– Hazel Grace- mondta. – Van nálad egy toll és egy darab papír?- Azt feleltem, hogy van. – Jó, akkor rajzolj, kérlek, egy kört. – Megtettem. – Most rajzold egy kisebb kört a nagyobba.- Engedelmeskedtem. – A nagyobb kör a szüzeké. A kisebb a tizenhét éves, féllábú fiúké. "

"…nem az ember dönti el, hogy szenved-e ebben a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem ő is szereti az övét."

" Gránát vagyok, ami előbb-utóbb felrobban, és szeretném a minimumra csökkenteni a sebesültek számát, érted?"

" – „Korunk – idéztem a Mennyei megbántást – olyasfajta csatákra szakosodik, amelyekben
senki nem veszít semmi értékeset, kivéve kétségtelenül a saját életüket.”"

 "– A nosztalgia a rák mellékhatása – mondtam.
– Dehogy, a nosztalgia a haldoklás mellékhatása – felelte."

" … azok a jelek, amelyeket az emberek hagynak, túlságosan gyakran sebhelyek."