A. O. Esther: Gombnyomásra

Sziasztok!

  Nem kis meglepetésként ért, amikor a hónap elején kaptam egy üzenetet magától az írónőtől, Esztertől, hogy nagyon tetszik neki a blogom, és örülne, ha az ő könyveiről is írnék, ezért szívesen elküldi nekem tiszteletpéldányként a Gombnyomásra- trilógia első részét! Én pedig ezt nem utasítottam vissza, így hát a szerzőnek hála most végre a blogon először egy MAGYAR könyvről olvashattok értékelést!

 

Írta: Aszódi- Ordódy Eszter (A. O. Esther)

Kiadta: Decens Magazin Média Kft.

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 470

Borító: keménytáblás, védőborítós

Sorozat: Gombnyomásra (#1)

Folytatás?: van

Fülszöveg

A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot…
2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.
Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét.
Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.
A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz.
A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik.
Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem?
Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?

Véleményem

Mia

Amikor kibontottam a csomagot, az volt az első szembetűnő dolog számomra, hogy gyönyörű a könyv. De tényleg, a szó szoros értelmében: kemény kötésű, a védőborítója szép, fényes, van belevarrt könyvjelzője, a fejezetszámok cirádásak, és még egy oldalnyi fekete kartonbetét is van benne, rajta arany színnel nyomtatva egy vers. Tényleg gyönyörű, és még vastag is, szóval olyan igazi 'díszkönyv', amit a legfelső polcon állítasz ki.

  Amilyen szép a könyv, ugyanolyan izgalmasan indult maga a történet is. Nekem valószínűleg eszembe nem jutna sírrablással kezdeni egy könyvet, de hatásos volt, az biztos! Ez a mozzanat máris megalapozta a disztópia- hangulatot, bár azt nem tudnám megmagyarázni, hogy egész pontosan hogyan és miért. Nagyon tetszett a "gombos" alapötlet, bár végül nem egészen olyan gomb volt, mint amilyenre én számítottam, de gondolom, a két további rész úgyis kifejti ezt még bővebben. Mindenesetre örültem, hogy ennek a történetnek is van egy jellegzetes eleme, mint például a HP-nek (oké, ez nem a legjobb példa, annak rengeteg jelképe van).

  Ugorjunk tovább. Miára kiadják a körözést, és menekülnie kell. A nyomába szegődik egy szingli fejvadász, Liam, aki ugyan nem érzi helyesnek, hogy egy ilyen fiatal, nem éppen bűnösnek tűnő lányt fogjon el, de szüksége van az érte járó kreditpontokra. Feltételezem, nem csak engem emlékeztet ez a szituáció egy bizonyos mesére, és bevallom, kicsit mérges is voltam, nem értettem, miért kell egy ilyen sablonos fordulatot belevinni a könyvbe, amiről lerí, hogy koppintva van. A későbbiekben viszont az írónő kétszer is utalt Hófehérkére, szerintem ezzel is jelezve, hogy ez egyáltalán nem saját ötlet, és szándékosan hajaz más történetekre, ezzel pedig engem megnyert magának. Azokat a könyveket ugyanis imádom, amik klasszikusokra (akár mesékre is) utalnak, és ezt nem is próbálják titkolni. Kíváncsi vagyok, hogy ehhez mit szól az írónő, mert lehet, hogy totál félreértelmeztem.

Liam

  Mia és Liam természetesen totálisan egymásba szeretnek, utóbbi pedig két fal közé szorul, döntenie kell ugyanis, hogy a lányt mentse meg, akit még alig ismer, vagy a testvérének segítsen a kreditpontokkal. Bevallom, itt kicsit megijedtem, hogy az egész sztori átmegy egy drámai gyötrődésbe, de hál' istennek erre nem került sor, az amúgy is előre sejthető döntés (egy kis segítséggel) viszonylag hamar megszületett,  ezért szerencsére a regényt sem kellett megismertetnem a szobámban található különböző, könyvekre állítólag kifejezetten ártalmas dobófelületekkel (kár is lett volna érte!). 

  Amikor egyre csak jöttek az új szereplők, nekem elsőre kicsit sok volt az R betűs név, de igazából majdnem mindannyian annyira pozitív és szimpatikus karakterek voltak, hogy egyáltalán  nem zavart, ha néha vissza kellett lapoznom, mert egy kicsit elvesztettem a fonalat. Régen olvastam már olyan könyvet, amiben minden szereplőt ennyire szerettem volna.

  

  Végig eszméletlenül pörögnek az események, nagyon nehéz unatkozni. Külön pluszpont, amiért a történet gerince nem egy szerelmi huzavona, nincsenek hatalmas háromszögek, hanem tényleg a világra és a cselekményre épít- amiben természetesen romantika is van bőven, de mégsem egy "jaj, kit válasszak"-dilemma az egész, és én ezt nagyon tudom értékelni.

  A másik erőssége a könyvnek az, ahogyan a spiritualitást megjeleníti. Belegondoltatok már, milyen lenne, ha nem lennének titkaink egymás előtt? Ha senki elől nem tudnál elrejteni semmit, mert az aurád mindent elárulna rólad? Nos, Eszter belegondolt! A leírásai pedig csodásak, szinte filmszerűen elképzelteti az olvasóval azt a színes, fénylő akármit az emberek körül (és minden mást, tényleg fantasztikus minden leírás). Az alapötlet már önmagában is jó, az pedig már csak hab a tortán, hogy az ez által nyújtott lehetőséget az írónő gond nélkül kiaknázza, és van egy olyan érzésem, hogy az auráknak még több szerepük lesz a további részekben.

  Abba is érdekes belegondolni, hogy hogyan fogadhatták anno a ma már ősréginek számító regényeket, filmeket, amikor évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt megjelentek. Nem kevésbé érdekes a téma megfordítva: hogyan viszonyulnak majd kétszáz év múlva a mai slágerekhez, énekesekhez, színészekhez? Nagyon örülök, hogy az írónő néha megemlített mai sztárokat (pl. Michael Bublé), ezzel színt vitt az egészbe, és jó tudni, hogy a későbbi kor emberei is fognak művelődni szerinte. :)

  Az egyértelmű, felszíni konfliktusok mögött komoly, talán súlyosabb társadalmi problémák is húzódnak. A lakosságot két részre különítik el, az "értékes" emberek a városfalakon belül, biztonságban és jólétben, míg a "rosszak" a városon kívül, nyomorban tengetik a mindennapjaikat. Ha belegondolunk, ez nem egy új és szokatlan dolog, ma is hasonlót látunk, ha körülnézünk például Dubaiban: az emberek egy része mérhetetlenül nagy luxusban él, a város tele van hatalmas szállodákkal, medencékkel, és még sorolhatnám, aztán egyszer csak a gusztustalan nyomorban találod magad. Gusztustalan, mert egyszerűen fel nem lehet fogni, hogy emberek képesek így élni, és azok, akik ezt nap mint nap a saját szemükkel látják, nem tesznek ez ellen semmit, holott bőven meglenne rá a lehetőségük. Ezzel a problémával találkozunk a könyvben is: az emberek két részre, gyakorlatilag két fajra különülnek, ami elkerülhetetlenül egyfajta rasszizmust szül. Van, aki ezt képes áthidalni, de a városiak nagy része utálja a kívül élőket, és vice versa. Nem kommunikálhatnak egymással, nem igazán van átjárás, és hihetetlenül szigorúak az ellenőrzések. Mindezt azért, hogy azoknak a valakiknek ott bent jó legyen. Mert áldozatok mindig vannak és lesznek, nem igaz?

  Nem is tudom, mit vártam a könyvtől. Azt, hogy jó legyen. Hiszen 94%-os Molyon. De ezen kívül? Semmit. Adott volt egy szimpatikus, közvetlen írónő, és egy szép könyv. Ennyi. Ez talán azért volt, mert tudat alatti sztereotípiáim vannak a magyar írókkal kapcsolatban, de ha ez így is van, akkor ez a könyv most ledöntötte őket. Izgalmas, fordulatos és romantikus, emellett pedig még üzenete is van- nem ezt szoktam meg a mai magyar íróktól. Ne értsetek félre, nem azt mondom, a mostani íróink rosszak, mert ez egyáltalán nem így van, olvastam már jó magyar könyvet, de a többi viszont nagy százalékban csalódást okozott. A. O. Esther regénye ezzel szemben messze felülmúlta az elvárásaimat, és nagyon kíváncsi vagyok már a második részre! Na, az a függővég azért gonosz húzás volt! :D

Értékelésem:

5/5

  Nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvet, köszönöm az írónőnek a lehetőséget! :) <3