2015. február 10., kedd

A. O. Esther: Gombnyomásra 2.

Sziasztok!

Pár hete közzétettem már a Gombnyomásra c. könyvről szóló értékelésemet- nos, amint ez megtörtént, az írónő már küldte is a második kötetet, így most ezt is bemutathatom nektek! :)




Írta: A. O. Esther
Kiadta: Decens Magazin Média Kft.
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 494
Borító: keménytáblás, védőborítós
Sorozat: Gombnyomásra (#2)
Folytatás?: lesz




Fülszöveg

Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

 Véleményem

aura
    Ez volt a második könyvem Esztertől, ezért nem igazán tudtam, mire számítsak. Lehetett volna akár
egy "tipikus második rész" is. Olyan, ami folytatja ugyan a megkezdett történetet, de igazából már nincs mit mondania, és a főbb csomópontok között csak úgy ímmel-ámmal teng-leng az egész sztori. Szerencsére ilyen gondolatok meg sem fordultak a fejemben, már az első fejezettől olyan izgalmas és akciódús volt a könyv, ahogy azt megszokhattuk az első részben is.
   Én nem szoktam aggódni különösen a szereplőkért. Elég jóhiszemű vagyok az írókkal kapcsolatban, és-hacsak nem egy drámáról van szó-, nem hiszem, hogy kinyírnák, vagy például véglegesen a rossz oldalra fordítanák az előzőleg már jól megismert szereplőket. Jó, ez így elég furcsán hangzik, de azért a legtöbb író tiszteli a szabályt, és nem nyírják ki a közönség kedvenceit. Belógatják őket párszor a mély vízbe, de aztán az utolsó- vagy az utolsó utáni- pillanatban mindig visszahúzzák őket. Éppen ezért nem a körmömet rágva vártam, hogy az elején Liamék túlélik-e a mészárlást, de azt be kell vallanom, nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan menekülnek el. Azért gondolom, sejtitek, hogy az erre vonatkozó "megérzésem" bejött-e, de természetesen a világért sem szeretnék spoilerezni, szóval, lépjünk tovább.
   Azért eszem ágában nem volt azt gondolni, hogy nem fog meglepetéseket okozni a könyv. Ha egy átlag író belógatja a főhőseit a mély vízbe, akkor Eszter bedobja őket, aztán- ha úgy tartja kedve- valahogy kirángatja őket a partra. Magyarul, megtépázza őket rendesen- na, meg az olvasót is! Amikor Ryanről olvastam, egyszerűen nem akartam hinni a szememnek. Vissza kellett lapoznom, mert nem tudtam elképzelni, hogy egy olyan karakter, aki igazából teljesen semleges volt, és semmi rosszat nem feltételeztem róla, ilyenre vetemedik. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy Eszter egyáltalán nem illik bele az "átlag író" kategóriába. Komolyan mondom, nagyon régen döbbentett meg ennyire és ilyen hirtelen könyvbeli esemény.
   Ahogy túlléptem a sokkon, a könyv is visszaállt két történetszálra: Stelláék a kapukon kívül, Mia és Russel pedig bent, Manipurában telepedtek le (ideiglenesen), és így, közösen próbáltak előre jutni. Nagyon édes volt, ahogy Miáék az álca miatt megpróbáltak házaspárként viselkedni, és az is, ahogy erre Liam engedélyt adott nekik:

"– Russ, egy kicsit sem hasonlítotok egymásra! Az nem baj?
– Jó, Liam, ne kötekedj már annyit! Akkor házasok leszünk. Lehetünk?
– Persze, hogy lehettek! És aztán?"

Stella
Russék esetében is bebizonyosodott, hogy az írónő bizony keményen bánik a szereplőivel,  sorra jöttek a kegyetlen fordulatok, amikre még álmomban sem számítottam volna. És itt most elsősorban nem is az akciódús, vérengzős jelenetekre gondolok. Egy dolog, hogy ez egy disztópia. Kitalált, teljes mértékben fiktív "jövőkép". De történnek olyan dolgok, amik alapjában véve nem a fantázia szüleményei, attól függetlenül, hogy a mi társadalmi normáink szerint egyáltalán nem elfogadottak. Nem akarom túlmagyarázni, és nem létező, mély tartalmakat belelátni a regénybe, de szerintem a mai világban is jelen lévő erkölcsi különbségek is megjelentek a városban és a városon kívül élők között, illetve a városon belül is. Több ember számára alig bírt jelentőséggel, hogy valaki megerőszakol-e valakit, vagy- egy bizonyos esetben-, hogy félrelép-e esetleg egy házasságból. Ma is látunk (számunkra) hasonlóan megdöbbentő dolgokat, bár lehet, hogy ehhez egy kapu helyett pár országon kell átmennünk...


Dylan
Az előző részben imádtam Miát, de ő most egy kicsit a háttérbe került. A hangsúly egy kicsit áthelyeződött a birtokra, Stella is sokkal többet szerepelt, Miával szinte teljesen azonos "rangú" főhősnővé vált, aminek nagyon örültem- egyrészt, mert nagyon szimpatikus karakter, másrészt pedig, mert jött vele Dylan is, akibe azt hiszem, beleszerettem. :) Bár sajnos, íme egy újabb könyves ideál, ami a valóságban ezer százalék, hogy nem létezik: aranyos, türelmes, megértő, és még jól is néz ki... :D Viccet félretéve, a Stella-Dylan páros szerintem egyértelműen uralta ezt a részt, Miáék kicsit a háttérbe szorultak, bár főleg, mert nem voltak egy helyen, de ez engem annyira most nem zavart, örültem, hogy a többi szereplőt is jobban megismertük.
   Azt kicsit sajnáltam, hogy Amandát ideiglenesen száműzték a sztoriból, viszont kaptunk helyette egy csupa szív új szereplőt, én pedig egyáltalán nem bántam a cserét. Ria mama engem Pirosszka nagyijára emlékeztetett, igazi "menő nyugdíjas". Nagyon cuki, nagyon aranyos, ugyanakkor nagyon vagány, fiatalos, és hihetetlenül vicces is, személyében Dylan mellett új kedvenc szereplőre akadtam. Bár igaz, úgy látszik, nálam ez családban marad, hiszen Dylan Ria mama unokája... :)

  Összességében nekem sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első. Szebb a borító, izgalmasabb a történet, az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, hogy a párbeszédek az én ízlésemnek néhol kicsit túl nyálasak voltak, de ezt is persze egyénje válogatja. A függővég megint csak gyilkos volt, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon várom már az utolsó kötet megjelenését! Ez pedig egyértelműen:

5/5*


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése