Cassandra Clare & Sarah Rees Brennan: Bane Krónikák 4.- Az éjféli örökös

Sziasztok!

Ha már ma elmondtam a véleményemet a harmadik novelláról, akkor a negyediket sem hagyom holnapra.  Imádom, hogy időben már minden eddig ismert fontos eseményhez közelebb kerülünk, és most kezdem igazán azt érezni, hogy igenis van értelmük ezeknek a kis kiegészítő köteteknek. Egyfajta utolsó kapaszkodók a már megszeretett történetekhez is szereplőkhöz, az összes többi novellával és könyvvel tökéletes összhangban.

Felhívnám a figyelmeteket, hogy a novella a Pokoli Szerkezetek után játszódik, tehát az értékelésben is elő fognak fordulni spoilerek !!!

Clare & Brennan: Az éjféli örökös

Értékelés: 5/5

Borító: 5/5- egyszerűen gyönyörű

Oldalszám: 56

Fordító:  Kamper Gergely

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2014

Eredeti cím: The midnight heir

Rendeld meg puha vagy kemény kötésben!

A könyv

Időben már a Pokoli Szerkezetek cselekménye után járunk- körülbelül 25 évvel később-, 1903-ban. Magnus negyed évszázad után úgy dönt, eleget tesz Tatiana Blackthorn meghívásának, és visszatér Londonba, az összetört szívek városába. 

Bár  a Tatianáról őrzött emlékei nem éppen szépek és kedvesek, azért van miért visszamennie Britanniába: majdnem három évtizeddel ezelőtt már-már barátságot alakított ki Tessával és Willel, bár utóbbihoz eleinte gyengédebb érzelmek is fűzték.

Amikor először meglátja James Herondalet, pár pillanatra azt hiszi, hogy Will áll előtte, de hamar rájön, hogy tévedett. Még ha külsőleg nagyon is hasonlít rá, a fiú szemében olyan sötétség ül, amilyen az apjáéban sosem. Emellett iszik, lövöldözik, és igazán nem illendő dolgokat csinál, aznap este pedig, amikor Magnus először találkozik vele, a boszorkánymesternek nem egyszer kell kihúznia a csávából. Természetesen a kacsák most sem maradhattak ki, James éppen a királyuk akart lenni... 

Magnus hamar úgy dönt, hogy hazaviszi a fiút szüleihez, de addigra az már nincs is magánál. Ölben cipeli Will és Tessa "fattyát", és a szüleiknek inkább egy enyhébb sztorit mesél el az estéről. Kiderül, hogy bár James is furcsán viselkedik, teljesen más, mint az apja volt ilyen idős korában. Ő eltaszított magától mindenkit, mert azt hitte, árthat nekik, James viszont mintha magát akarná elpusztítani. Nagyon szereti és tiszteli a családját, de világosan látszik, hogy magára haragszik valamiért. 

Magnus megpróbál a fiú bizalmába férkőzni és segíteni neki, ahogyan azt évtizedekkel korábban Will esetében is tette, de ő elzárkózik mindenki elől és senkinek sem árulja el a titkát. Ide is beszúrom a Herondale-családfát, ahogy az előző bejegyzésbe is, így talán könnyebben átlátjátok a rokoni kapcsolatokat (James a harmadik sorban balról a második): 

Magnusnak egy idő után el kell hagynia a Herondale családot és eleget tennie Tatiana meghívásának, elvégre ezért utazott Londonba. Emlékeztetőül: ő Gideon és Gabriel Lightwod testvére, de ide beszúrom a Lightwood- családfát, ha kinagyítjátok, többet láttok rajta (Tatiana a második sorban jobbról a második):

Miután Benedict Lightwood (az apjuk) démonná változott és megölték, Tatiana végleg összeomlott, ami nem is csoda: nemcsak az apját, hanem a férjét és egyetlen gyermeküket is elveszítette. Bár Benedict ekkor már nem volt önmaga, és esélye sem lett volna, hogy visszatérjen, az árnyvadászok nem tűrik az árulást, így Gabriel, Gideon és Tatiana elvesztették mindenüket, a házukat és a becsületüket is beleértve. A két fiú bizonyított, és Charlotte, a konzul hatására elfogadták őket az árnyvadászok, Tatiana azonban teljesen más eset. Már ő sem mondja magát nephilimnek, teljesen elhagyta magát és mocsokban él a romokban álló Lightwood-házban, amit valahogyan sikerült visszaszereznie.

Van viszont egy nevelt lánya, Grace Blackthorn, aki egyébként felkeltette James érdeklődését, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen gyönyörű lány, bár ez az érdeklődés nem tűnik kölcsönösnek. 

Amikor Tatiana végre rátér a tárgyra, és elmondja Magnusnak, hogy valójában miért is hívta, Grace-t maga mellett tartja. Elmondása szerint ő az anyja fegyvere. A beszélgetés során kiderül, hogy a nő utálja az árnyvadászokat, emellett pedig ő is azok közé tartozik, akik Gideonékat okolják Benedict haláláért. Kérése is ehhez kapcsolódik, de azt már nem árulom el, hogy mit is akar pontosan, vagy hogy Magnus hogy reagál rá, hogyha átrágjátok magatok ezen a kevesebb, mint 60 oldalon, akkor ti is mindent meg foktok tudni.

Addig is viszont....

Idézetek

  "Apádnak egykor volt egy rettenetes titka, amiről úgy érezte, hogy a világon senkinek sem mondhatja el, velem végül mégis megosztotta. Látom, hogy téged is emészt valami, amit magadban tartasz. Ha szeretnéd elmondani, most vagy bármikor, a szavamat adom, hogy megőrzöm a titkodat, és segítek neked, ha tudok."

"Én nem vagyok olyan, mint az apám- mondta.- Ne hidd, hogy a szenvedésem csak álruhába bújt nemeslelkűség, mert Magam miatt szenvedek, nem más miatt."

"– Szia, Zakariás bácsi- mondta James anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.- Mondanám, hogy bocs, amiért zavarlak, de biztos vagyok benne, hogy ez a legizgalmasabb kalandod egész évben. Nincs túl nagy élet a Csontvárosban, mi?"

" Aztán egy kis időre szem elől tévesztettem, és mire előkerült, már a Hyde Parkban járt, ahol belegázolt a tóba, és széttárt karral azt üvöltötte, hogy „Kacsák, fogadjatok el királyotoknak!”

" -Will nem a néma testvért látja, amikor Jemre néz. (…). Csak a barátja van előtte."

Véleményem

Igen, jól láttátok: megkapta az öt pontot. Igaz, a csillag még hiányzik, de azt még tartogatom a többi résznek. :) A lényeg, hogy eddig ez tetszett jobban. Hogy miért?

Először is: sosem titkoltam, hogy Will az egyik kedvenc Cassie- szereplőm. Leírtam már párszor, hogy mennyi lehetőséget és mekkora ellentéteket látok a karakterében, és biztos vagyok benne, hogy ő ment keresztül a legnagyobb változáson a három TID regény során. az pedig, hogy ebben a novellában újra találkozhattam vele, és láthattam, hogy milyen felnőtt, megtermett férfiként, az tényleg csodálatos élmény volt. Eddig csak a fiatalkoráról és a haláláról hallottunk, most pedig Cassie abba is bepillantást engedett, hogy mi volt a kettő között.

Írogattam néhány idézetet Molyra, és akkor jöttem rá, hogy milyen jó is ez a könyv. Volt, hogy oldalakon keresztül úgy, ahogy volt, minden szót kiírtam volna belőle, de aztán inkább hagytam az egészet, elmentem a gépről, és belefeledkeztem a történetbe. Amikor aztán Tatianára került a sor, ez a lelkesedés egy kicsit alábbhagyott, de nem baj, a TLH sorozatban hallunk majd még Willék és természetesen James felől, de hol van az még? ( a CoHF-t nem számítva valószínűleg Cassie 5. megjelenése lesz, elvileg 2016-ban).

Írtam, hogy az előző részben mennyire  megkedveltem Edmund Herondale-t. Nos, James-szel nem éppen ez volt a helyzet, de biztos vagyok benne, hogy még rengeteg mindent rejt a karaktere, és a The Last Hours köteteinek során rengeteg dolog fog kiderülni róla, és ezután majd jobban megértjük őt. 

Összességében imádtam, bár nem tudom, mennyire tett jót, mert így az a két év a TLH-ig még lassabban fog eltelni. Áldom az eget, hogy nekünk még a folyamatosan megjelenő Krónikák is itt vannak egy ideig, hogy kitöltsék a könyvek megjelenései közti űrt. Nagyon-nagyon várom a többit, és ajánlom mindenkinek, hogy vegye meg, és olvassa el őket FIGYELMESEN, mert ezek nem azok a történetek, amik tele vannak akcióval és csak úgy átrohanhatsz rajtuk. Ezek kiegészítő kötetek, novellák a TID és TMI rajongóknak, amik olyan plusz információkat, mondjuk úgy, ínyencségeket tartalmaznak, amiket általában át kell gondolni, ha nem jut eszedbe, utána kell nézni, ki kinek a kije, mert csak úgy lesz érdekes, kerek sztori végül az egész (ehhez ajánlom A hercegnő végében lévő családfát). Persze, még vannak rések, de elvileg a TDA, a TLH és a TWP megjelenése után már minden tiszta lesz, de ez még 9 könyvet jelent- és rengeteg évet...

Mindenesetre ha nincs saját Hercenő-példányod, itt van a családfa, böngészgesd :)