Hát, először is azt hiszem, hogy egyetlen bejegyzésemnek sem volt még ilyen hosszú címe. Másrészt pedig elnézéseteket kérem, hogy eddig várattalak Titeket ezzel az értékeléssel, de az előrendelésem valahol elkeveredett (hozzáteszem, még sosem fordult ilyen elő), és majdnem három héttel később kaptam meg a könyvet.
Gondolkoztam azon, hogy egy bejegyzésben hozzam a két novellát, de végül inkább úgy döntöttem, hogy a címkék meg minden miatt így a legegyszerűbb.
Clare, Brennan: Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale
Értékelés: 5/ 4.5
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Fordító: Kamper Gergely
Oldalszám: 56
Eredeti cím: Vampires, Scones and Edmund Herondale
Borító: 5/4- nekem eddig ez tetszett a legkevésbé, talán a színvilág miatt
A könyv
 |
| Camille |
Ezúttal a 19. századi Londonban járunk, egész pontosan 1857-ben, amikor az árnyvadászok és az alvilágiak próbálnak valamiféle békeszerződést kötni, de ez nem megy könnyen akkor, ha mindkét fél utálja a másikat. Az alvilágiak még nyitottak is lennének a békére abban az esetben, ha a törvény nem csak a nephilimeket és a mondénokat védené, de az előbbiek ezen felháborodnak és nemes egyszerűséggel arcátlanságként tekintenek a kérésre.
Ezeknek a tárgyalásoknak az egyikén találkozik Magnus az általunk már jól ismert Camille Belcourttal. Az elején már-már zavarba ejtő részletességgel írja le a nő ruháját és azt, hogy az mit hangsúlyoz ki, és ezek után elég furcsán és viccesen hat, amikor Magnus egy fiatal árnyvadászfiút illet bókokkal a jóképűsége és a vonzósága miatt. De mi ismerjük már őt, mit a rossz pénzt, és így szeretjük, nem igaz? ;)
 |
| Edmund |
És akkor térjünk rá a férfi főszereplőre- mert nem mondanám, hogy ebben a könyvben Magnus volt az. Ugyanis nem csak Camille-lal, hanem Edmund Herondale-lel is találkozik a könyv során, és innentől kezdve gyakorlatilag róla szól az egész.
Edmund hihetetlenül vicces figura, azonnal megkedveltem, bár ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Herondale. Hogyha esetleg még nem lenne tiszta, akkor elárulom, hogy ő a Pokoli Szerkezetekből ismert Will Herondale édesapja- de elég, hogyha felcsapjátok hátul A hercegnőt, vele kezdődik a családfa. És ha már kinyitottátok, láthatjátok mellette a Linette Owens nevet: vele is találkozunk ebben a novellában, ugyanis az egyik legnagyobb esemény benne Will szüleinek első találkozása. Erre még jobb visszagondolni abban a tudatban, hogy Magnus igazából ha akaratlanul is, de segített nekik abban, hogy összejöjjenek.
Mindenesetre itt egy családfa, ahol láthatjátok a Herondale rokoni kapcsolatokat:
A történet végén arra is fény derül, hogy hogyan indulhatott el végre az alvilágiak és árnyvadászatok "jó" kapcsolata, az, amit a későbbi könyvekben tapasztalhatunk.
Véleményem
Tetszett. Határozottan tetszett, de mégsem adom meg az 5 pontot, mert tudom, hogy lesz ez még sokkal jobb is, ahogy egyre inkább ismert szereplőkkel találkozunk.
Erre a novellára is vonatkozik az a szabály, hogy felesleges nekiállnod, hogyha nem olvastad a Végzet Ereklyéit, vagy ebben az esetben talán inkább a Pokoli Szerkezeteket. Nem számít, a lényeg, hogy legyen valami fogalmad a szereplőkről, például lehet, hogy teljesen elsiklasz Camille felett, ha azt sem tudod, kicsoda, és miket tesz a könyvekben. Nem mondom, hogy tilos elolvasni, ha nem teszel eleget a "feltételeknek" és kimenekülsz a világból, miután- vagy még mielőtt- befejezted a könyvet, de nem fogod tudni értékelni. Ha nem tudod, ki az a Will Herondale, akkor az apja sem fog érdekelni.
Engem még egy dolog zavart olvasás közben: alig volt benne Magnus. Oké, nyilván szinte végig szerepelt benne, de csak úgy ott volt, igazából néhány frappáns (vagy néha kicsit erőltetett) beszóláson kívül alig volt jelentős szerepe. Mintha csak mellékszereplő lett volna abban a történetben, ami elvileg róla szól.
Pluszpont, amiért volt benne egy sellő. Igen, elég kicsi dolog, de számomra nagyon viccesek voltak azok a jelenetek, amikor elkezdett csapkodni a farkával azért, hogy kaphasson pogácsát. Úgy képzeltem, mint amikor a kiskutyák elkezdenek csaholni, amint meglátják a gazdi kezében az aznapi vacsorát. A TDA-ban amúgy is lesznek tengeti lények, nem árt egy kis előzetes ismerkedés. ;)
Összességében nagyon megnyugtató, hogy nem érzem azt, hogy az egész Bane Krónikák sorozat csak néhány sikeres könyv meglovaglása pusztán némi plusz bevételért. Látszik, hogy Cassie több évszázadnyi generáció történetét gondolta át alaposan, és le a kalappal, hogy mindig sikerül hihetően összehoznia a szálakat.
Ha szereted Magnust- és miért ne szeretnéd?- ne hagyj ki egy novellát sem, és higgy nekem: egyre jobbak lesznek. Tudom, hogy még messze van, de például a kilencedikre nagyon érdemes várni. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése