Brigid Kemmerer: Storm- Vihar (Elementálok #1)

Sziasztok!

Sokáig vártuk a könyv megjelenését- az értékelésemet pedig még tovább. Sajnálom, de naivan azt gondoltam, hogy a suli mellett is bőven lesz időm a blogolásra, hiszen eddig is mindig volt... Nem tudom, mi történt, mert még csak nem is arról van szó, hogy most kezdtem volna a gimit, mindenesetre olyan szinten elárasztottak minket az első héten, hogy már akkor összeszedtem néhány gyönyörű jegyet, és mostanáig azzal foglalatoskodtam, hogy sikerüljön kijavítani őket. Végül előrelátóan már inkább más tantárgyakból is kiselőadást, tételbizonyítást meg minden hülyeséget vállaltam, hogy legyen jegyem, mert tudniillik, ilyenkor ugye nem túl valószínű a felelés veszélye a későbbiekben. :)

Mindegy is, a lényeg, hogy már régóta ígérem ezt az értékelést, és- jobb később, mint soha,- most végre elkészült. :)

Írta: Brigid Kemmerer

Eredeti cím: Storm

Fordította: Vallató Péter

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás éve: 2014

Sorozat: Elementálok

Oldalszám: 536

Folytatás?: lesz (Spark- Szikra)

Eredeti borító?: igen 

Fülszöveg

  Becca Chandler egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy bármelyik fiút megszerezheti – bármelyiket, amelyiket nem akarja. Köszönhetően volt barátja hazug pletykáinak. Egy este kimenti Chris Merricket az iskola parkolójában zajló verekedésből. Chris más. Egészen más: uralja a vizet -a testvérei pedig a tüzet, a levegőt és a földet. Erősek. Veszélyesek. Halál fiai. És most, hogy ismeri az igazságot, Becca is. Nehéz titkot tartani, ha az életed van veszélyben. Amikor megjelenik az iskolában Hunter, a titokzatos új fiú, és kiderül, hogy kivételes tehetsége van a rossz helyen a rossz időben lenni, Becca eleinte azt hiszi, bízhat benne. Ám Hunter hamarosan összecsap Chrisszel, és Becca már nem is tudja, ki rejtegeti a legveszélyesebb titkot.

 A könyv

Ahogy a fülszöveg is állítja, Becca egy este gyakorlatilag megmenti Christ, amikoris a fiú egy csúnya verekedésbe keveredik. A lány megitatja (igen, ez fontos!), hazaviszi őt, és rögtön meg is ismerkedik a srác testvéreivel- hárman is vannak! Természetesen- ahogy ez egy ilyen könyvben lenni szokott- záporoznak rá a kérdések, senki sem hiszi el, hogy egyszerűen csak jókor volt jó (vagy éppen rosszkor volt rossz) helyen.

A Merrick fiúk árvák, a szüleiket még gyerekkorukban elveszítették, így négyük közül a legidősebb, Michael viseli gondját a testvéreinek. Ő a legidősebb és legérettebb közülük, így ő az, aki megpróbálja fékezni, és kicsit visszafogni a fivéreit- általában hiába. Az ikrek például hírhedt bajkeverők, de közülük is inkább Gabriel a rosszfiú, és egyben az én egyik kedvenc karakterem is. Mindig nagyon szeretem az ikres dolgokat, amikor nem húzzák őket már a rétesnél is vékonyabbra, ezért a Gabriel- Nick párost is hamar megkedveltem, bár utóbbi szerintem egy kicsit jelentéktelen karakter az egész történetben, ami végül is magyarázható azzal, hogy az ő eleme a levegő.

Becca egy idő után rájön, hogy többek között például miért segített akkorát Chrisnek azzal, hogy vizet adott neki, vagy hogy miért annyira tüzes Gabriel személyisége. Szó szerint. Óhatatlanul egy olyan történet, mondhatni háború részese lesz, amiből min

den józan ember kimaradna. Bár szent igaz, józan emberek körül elemeket irányító srácok sem szaladgálnak, de ez mellékes. :D

Na, kész is egy hagyományos YA sztori. Minden megvan, igaz? Vagy mégsem? Igen, tényleg kihagytam valamit, hiszen még nem teljes a kihagyhatatlan szerelmi háromszög (jobban mondva, hiszen ha a háromszögtől elveszünk egy szöget, akkor csak egy sima vonalat kapunk- úgy meg már nem is érdekes az egész, nem? De szerintem ebbe se menjünk bele xD). Szóóval- lényeg a lényeg-, eddig nem beszéltem Hunterről. Ő a háromszög harmadik szöge, aki nélkül a háromszög szögtelen lenne. Ő Chris vetélytársa, azaz törvényszerűen jóképű, olvadnak tőle a csajok, stb. De persze neki is vannak titkai...

Véleményem

Az utóbbi években mindenről olvastam már. Voltak ott vámpírok, vérfarkasok, bukott és nem bukott,

szárnyas és szárnyatlan angyalok, árnyvadászok, boszorkánymesterek, sima boszorkányok, varázslók, földönkívüliek, tündérek, vérmacskák, mesehősök, zombik, sárkányok, de még egy kiborg hercegnő is, elementál viszont már jó ideje nem akadt az utamba, pláne nem egy könyv lapjain. Nem tudom, mire is számítottam. Mondanám, hogy az elemirányítós sztori keltette fel az érdeklődésemet, de igazából nem így volt. Megláttam a borítót- azonnal megfogott-, felmentem Goodreads-re, és láttam, hogy 4.04-es az értékelése. Ez rengeteg olyan könyvénél magasabb, amit én szeretek, úgyhogy gondoltam, ebből baj nem lehet. 

Hogy lett-e? Meglátjátok.

Hogyha nem szeretitek a hosszas leírásokat és a lassan folyó cselekményeket, akkor nektek való ez a könyv. Elvileg. Már az első oldalakon beindul a cselekmény, és azután is folyton történik valami. Nem mondom, hogy a kezedhez tapad a könyv, és le sem tudod tenni, de ha akarsz izgalmat, akkor találsz is, ettől nem kell félned.

Ebből viszont szerintem rengeteg probléma is fakadt. Így, visszagondolva erről a könyvről nekem egy sokévados sorozat jut eszembe, amit hétről hétre izgatottan vársz, mindig van benne valami fordulat, de utána visszatekintve már csak a főbb csomópontokra emlékszel, annyira összefolyik az egész. Nem egy rövid regény, de még ez a szűk 500 oldal (a többi az már csak ráadás előzmény, illetve előzetes a következő részhez) sem bizonyult elégnek ehhez a sztorihoz- szerintem legalábbis. Még a vége is olyan, mintha lenyisszantották volna ollóval, és nem azért, mert egy Jennifer L. Armentrout-os csattanóval záródik, hanem mert egyszerűen túl rövid. Mondjuk úgy, nem kielégítő. 

A romantikus szállal bőven lehetett volna még mit kezdeni,  és én Christ is jobban összehangoltam volna az elemével. Ez a két dolog is több más hiányosságot szült, és ezekért egy kicsit mérges is vagyok az írónőre, mert én tényleg szerettem volna maradéktalanul élvezni és szeretni a történetet.

Az írónő, Brigid Kemmerer

Eddig nem mondtam sok jó dolgot, de most jöjjön a kellemesebb része is:

Brigid Kemmerer az elementálos sztorival bevallottan arra törekedett, hogy valami újat, kicsit szokatlant alkosson a YA világában. Manapság már nem sokan kapják fel a fejüket, ha megjelenik egy újabb cukormázzal bevont könyv a huszonegyedik század önjelölt, halhatatlan szívtipróiról. Hiába a vonzó borító (ami a történet ismeretében valóban rengeteg kérdést felvet, de ezt inkább most hagyjuk), hogyha a Merrick fivérek is vámpírok lettek volna- vagy akár vérfarkasok-, azt hiszem, nyugodt szívvel költöttem volna másra a pénzemet. Elég nekem Edward és Jacob a polcomon.

A képességes-elemirányítós vonal tényleg jó ötlet volt, de volt még más is, ami miatt megkedveltem az írónőt: rengeteg olyan mozzanatot talált ki ugyanis, ami mögött én látni véltem azt a szándékot, hogy ő el akar ütni a nagy többségtől, és valami mást, egyedit akar csinálni. Erre néha ráment egy kicsi a történet élvezhetőségéből, de akkor is üdítő volt például, hogy az első jelenetben a lány mentette meg a férfi főhőst. Akit inkább nevezzünk szimplán főszereplőnek, mert nem hősködött sokat. :D

A sorozat második kötete

Összességében nem is tudom, mit mondjak a könyvről. Tetszett, és nem bántam meg, hogy megvettem. Olvasatta magát, érdekes volt, viszont egyelőre nem rajzolok szívecskéket Chris neve köré, és nem ömlengek mindenkinek a történetről. Nem nyomom erővel mindenkinek a kezébe, hogy "Ezt olvasnod kell!", de nem is veszem el senkitől. Hogyha érdekel a sztori és az elementálos dolog, akkor nyugodtan vágj bele. Ha nem, akkor is megér egy próbát. :)

Hamarosan érkezik a következő rész Spark- Szikra címmel, amit mindenképpen megveszek majd, és előtte újra is olvasom a Stormot. Nem azért, mert egy olyan maradandó emlék és örök kedvenc lett, hanem mert szeretnék emlékezni az apróbb részletekre, és szeretnék esélyt adni a sorozat többi részének is. A Goodreads-értékelések javuló tendenciát mutatnak, és remélem, hogy ezt én is érzékelni fogom majd.

Az értékelésem

5/4,

mert lesz ez még jobb is! :) És a négyes osztályzatokban is azt jelenti, hogy "jó". A könyv pedig jó volt. :)