Elég régen hoztam ilyen bejegyzést (vagy igazából bármilyet), de minden TAG esetében viszonylag nagy szokott lenni az érdeklődés, úgyhogy gondoltam, most egy ilyennel térnék vissza. :)
Első fázis - kezdeti vonzalom
Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg.
Régebben imádtam Julie Kagawa mesevilágát, A vaskirály talán a második-harmadik Vörös Könyv lehetett, amit életemben vettem. Amikor tavaly újraolvastam, már nem kötött le annyira, de komolyan mondom, ha a világtörténelem legunalmasabb és legnemletehetetlenebb története lett volna, akkor is megérné, mert még mindig imádom nézegetni.
Második fázis - első benyomás
Egy könyv, amit a tartalma miatt vettél meg.
Na jó, ilyen azért sok volt. A legtöbb könyvemre ráillene ez a pont, és remélem, ti is így vagytok ezzel. De ha nagyon-nagyon választanom kell, akkor az Oh, boy!-t mondom- amikor megláttam, szabályosan rosszul lettem tőle, egyértelműen cukormázzal leöntött, rózsaszín vattacukros love story-nak tűnt, még a fülszöveget is csak a rengeteg pozitív vélemény hatására olvastam el. És milyen jól tettem! :)
Harmadik fázis - flört
Ezt a könyvet valószínűleg ezredszerre emlegetem itt, de hiába, azóta sem találkoztam hozzá hasonlóval. Ilyen ködösítést és ekkora csattanót még nem láttam, és szerintem még egy jó darabig nem is fogok. Darren Shan amúgy sem ír rosszul, sőt, de ezzel a regénnyel még magának is eszméletlenül magasra tette a lécet.
Negyedik fázis - Első randi
Obszidián. Egyértelműen. Emlékszem, hogy még az utolsó oldal után is lapoztam egyet, hátha... De hiába, Jennifer L. Armentrout hírhedt a gyilkos függővégeiről. Nem hiába, hogy a Luxen volt az a sorozat, amin a későbbi részektől már inkább angolul rágtam át magam,mert nem bírtam várni a magyar megjelenésekig.
Hasonló élmény volt egyébként egy teljesen más műfajból Druontól Az elátkozott királyok, de ott csak a második résznél kaptam rá nagyon a történetre. :)
Ötödik fázis - Késő esti telefonbeszélgetések
Egy könyv, ami miatt egész éjjel fennmaradtál.
Na, erre aztán nagyon emlékszem. Hajnalig olvastam, olyan rossz volt. Komolyan, annyira fárasztó egy vacak, hogy nem akartam másnapra hagyni. Utólag el sem hiszem, hogy képes voltam három (!!!) egész pontot adni rá a bejegyzésben.
Hatodik fázis - Mindig Te jársz a fejemben
Öhm. Hát izé. Szóval ennyire azért nem vagyok rajongó típus, szeretem én a könyveimet, meg minden, de azért nyugodtan alszom akkor is, ha nincsenek velem. Egy könyvre általában akkor gondolok, ha éppen olvasom, ebből pedig levonható a logikus következtetés, hogy arra a könyvre gondoltam a legtöbbet, amit a legtovább tartott elolvasni. Ez a könyv valószínűleg az, amelyik a leghosszabb volt, Hugo bácsit pedig nálam még senki sem überelte ilyen téren. :) Emellett, az elég rosszul sikerült viccet félretéve, A nyomorultak természetesen önmagában is nagyon elgondolkodtatott, és azt sem hiszem, hogy van olyan mű a világon, amiből többet tudnék idézni. A szó minden értelmében hatalmas élmény volt elolvasni, de azt hiszem, ekkora élményre úgy tíz évig nem fogok újra készen állni. :)
Hetedik fázis - Találkozás a szülőkkel
Akkor már hadd ajánljam inkább a szüleimnek... Anyukám kezébe legutóbb a Frigg rokkáját nyomtam, természetesen nagyon féltem a találkozástól, hiszen nem minden nap mutat be az ember könyvet a szüleinek, de szerencsére azonnal megkedvelték egymást, anya azóta is nagyon szívesen látja nálunk, és alig várja, hogy újra jöjjön- mondjuk egy második rész formájában. :)
Nyolcadik fázis - Gondolkodás a jövőn
Én felnőttként gondolkodom a könyvekkel való kapcsolatomban, és hosszú távra tervezek. A nyomorultakat mindenképpen el szeretném majd olvasni újra, de mint mondtam, ekkora élményre még egy jó darabig nem állok készen, úgyhogy ezt csak a távoli jövőben valósítom majd meg. De tudom,ha igazán szeret, várni fog rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése