2017 első bejegyzéseként a tavalyi év egyik legnépszerűbb könyvmolyképzős könyvet hoztam el nektek, az Oblivion- Feledés második részét.
Mint tudjátok, ez az Ónix Daemon szemszögéből, de a bejegyzést elsősorban azoknak írom, akik már olvasták az eredeti sorozatot, így az első két könyvre nézve SPOILEReket tartalmazhat! Az első rész kritikáját itt találjátok.
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító:Miks-Rédai Viktória
Oldalszám: 376
Megjelenés éve: 2016
Sorozat: Luxen
Folytatás?: lesz
Fülszöveg
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Éld át az Ónix történetét Daemonnal!
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Éld át az Ónix történetét Daemonnal!
Véleményem
Csak hogy magamat ismételjem: az olvasók lehúzásának tartom a másik főszereplő szemszögéből is újraírt könyveket. Számomra kifejezetten szimpatikus, amikor egy szerző elzárkózik ettől, és maximum egy- két bónusz részletet biggyeszt a könyvek végébe. Ennek ellenére mégis megvettem az Obliviont. Aztán a második részét is. És meg kell mondjam, Jennifer L. Armentrout még a lehúzást is tisztességesen és jól csinálja, mert alapos munkát kapunk a pénzünkért.
Nagy vonalakban ugyanazt tudom leírni, mint az első résznél. A történet ismerős, nem kell bemutatnom. Akármilyen szemszöget és akármilyen történetet választ, Jennifer L. Armentrout zseniálisan ír, Miks-Rédai Viktória pedig egy jó fordító. Mivel rég olvastam az Ónixot, már sok részletre nem emlékeztem, vagy nem tudtam, mi mikor jön pontosan, úgyhogy jó volt feleleveníteni az élményeket, sőt, még sokkal jobb, mint amilyen egy Ónix újraolvasással lett volna.
Itt is voltak fontos jelenetek, amiknél kifejezetten szerettem volna Daemon fejébe is belenézni egy kicsit. Sokszor szinte olyan volt, mintha egy teljesen új történetet olvasnék, ugyanakkor szóról szóra visszaköszöntek a párbeszédek az eredeti könyvből, ami azért emlékeztetett, hol is tartok éppen.
Egy gondom volt, ami talán nem is akkora nagy baj, csak inkább kukacoskodás: önálló könyvként nem állta volna meg a helyét. Úgy értem, egy önálló sorozat részeként sem, mert az eredeti könyv olvasása nélkül elég lapos lett volna. Akárhogy is nézzük, a Luxen egy lány története, aki belecsöppen egy földönkívüli kalamajkába, nem pedig egy földönkívüli srácé, akinek az életébe betoppan egy emberlány. Az Ónix olvasásával együtt fantasztikus könyv, és a plusz jelenetekért, amikben Katy nem szerepelt, mindenképpen megérte, hiszen tudott újat mutatni, de ahhoz, hogy a történet egy egész legyen, kellenének, kellenek a Daemon nélküli események is. Így egy kicsit darabos. Persze ezzel semmi gond, hiszen aki kezébe veszi az Obliviont, nagy eséllyel és remélhetőleg már olvasta az eredeti sorozatot is, és gondolatban ki tudja pótolni a lyukakat, de én ettől függetlenül kicsit úgy éreztem, hogy néha rohant a cselekmény.
Molyon olvastam valakitől, hogy ő már szinte belepirult Daemon gondolataiba néhány résznél. Hát, én nem pirultam, de néha azért sok volt a dolog, igazán beleférhetett volna a gatyájába. Bár sajna nem látok bele a fiúk fejébe, van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebből a szempontból JLA igencsak realisztikusra vette a figurát, úgyhogy ezt nem is rovom fel negatívumként. ;)
Összességében nagyon tetszett a könyv, és mindenképpen ajánlom azoknak, akik a többi könyv során már beleszerelmesedtek Daemon Blackbe. 2,5. részként, ahogy a Moly feltünteti, szerintem nem éri meg elolvasni, mert sok lesz az ismétlés, de a történet felelevenítésére tökéletes. Én a legjobban a könyv végét vártam, arra voltam kíváncsi, hogy Daemon hogyan is reagált legbelül Dawson visszatérésére- erre nem kaptam teljes választ, csak morzsákat, de éppen ezért várom annyira a harmadik részt, ami- ha minden jól megy- az idei Könyvfesztiválra meg is érkezhet!
Az értékelésem pedig:
5/4.5
Bónusz részletek MAGYARUL a blogon!
Kattins a címekre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése