2017. május 1., hétfő

Spirit Bliss: Reményfosztottak (A Szem 1.)

Sziasztok!

        Pár hete megkaptam Spirit Bliss új regényét a Könyvmolyképzőtől, hogy írjak róla véleményt. Ezúton köszönöm nekik és az írónőnek a könyvet és a türelmet is, mert igencsak hosszúra nyúlt az olvasás így, az érettségi véghajrájában.
        A könyv mellé egy interjú is járt, amiben nem csak a Reményfosztottakról, hanem sok más érdekes dologról is faggattam az írónőt- ezt itt olvashatjátok!

 

Írta: Spirit Bliss
Kiadta: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 296
Folytatás?: lesz




  


Fülszöveg

Csatlakozz, vagy meghalsz!
Különleges, láthatatlan szervezet rejtőzködik az éjszakában,
és olyan bűnözőkre csap le, akikre senki más nem tud, vagy nem mer.
Ana a Szem tagja.
Első törvény: bármi áron védd meg az ártatlant!
Második törvény: légy láthatatlan a rendőrség előtt!
De mi történik, ha egy zsaru az áldozat?
Ana megmenti Ryland életét, hogy lerójon egy régi tartozást. Ez a váratlan tett láncreakciót indít el, megváltoztatva mindenki sorsát.
Macska-egér játék indul az FBI és a Szem között, ám Anára egy új küldetés is vár. Meg kell találni Tamarát, a fiatal modellt, akinek furcsa körülmények között nyoma veszett.
Vajon a bilincstetkós férfiak állnak a háttérben? Vagy más a felelős a lány eltűnéséért?
Nyomozz a Szemmel, ha nem félsz a veszélytől! De ne feledd:
Megszökhetsz a rendőrségtől,
kijátszhatod a törvényt,
elbújhatsz a felelősség elől,
de a Szem akkor is lát.

Szeress, akkor is, ha veszélyes!

Véleményem

        Ritkán olvasok kortárs magyar regényt, sőt, igazából szinte kivétel nélkül csak akkor, ha recenziós könyvként megkapok egyet. Éppen ezért magyar viszonylatban nem igazán van összehasonlítási alapom, de miért is kéne a hazai irodalmat külön kezelni a külfölditől? 
         Sajnos azt veszem észre (magamon is), hogy a magyar könyvekhez már eleve fenntartásokkal állunk hozzá. Sok író ezért választ angol álnevet magának és angol neveket a szereplőinek. Ez egyrészről szomorú, másrészről viszont a történetnek kétségkívül jót tesz. Nem tudom, hogy ebben az esetben mi vezérelte az írónőt, mindenesetre jó ötletnek tartom, hogy az egész cselekményt Bostonba helyezte.
        Maga a történet a Szem nevű szervezetre épül. Ők egy titkos társaság, akik arra esküdtek, hogy bármi áron megvédik az ártatlanokat, és megszabadítják a világot a bűnözőktől. Nem virágnyelven fogalmazva: megölik őket. Csak akkor gyilkolnak, ha megbizonyosodtak az illető bűnösségéről, de ettől függetlenül a tevékenységük erkölcsileg megkérdőjelezhető. Ez az a gondolat, ami már a fülszöveg elolvasása után sem hagyja nyugodni az embert. Milyen jogon döntheti el az egyik ember a másikról, hogy halált érdemel? Be lehet-e bizonyítani száz százalékosan valakinek a bűnösségét, és ha igen, mégis ki az, aki belelát az illető lelkébe, és biztosan azt tudja állítani, hogy nincs más megoldás, csak a halál?
        Azt gondolom, ez a kérdés szinte mindenkit foglalkoztat. Én évek óta gondolkodom rajta, próbálok állást foglalni, határozott véleményt kialakítani magamban, de egyszerűen nem megy. Évről évre mást és mást gondolok róla, abban viszont biztos vagyok, hogy én soha az életben nem érezném magam felhatalmazottnak arra, hogy egy emberi életről döntsek. Semmilyen helyzetben sem. 

        A Szemmel szemben ott áll az FBI. Mondhatjuk úgy is, hogy előbbi az igazságot, utóbbi a törvényt képviseli. A rendőrök hivatalból üldözik a Szem tagjait, akiknek a második szabálya az, hogy láthatatlannak kell maradni a rendőrség előtt. De mi van akkor, ha épp egy rendőr szorul megmentésre?
        Ana, a Szem tevője megmenti Ryland, a zsaru életét, ő pedig így két tűz közé kerül. Nem tud szabadulni Ana (az "Angyal") emlékétől, ugyanakkor kötelessége lenne elkapni a lányt. Itt kezdett volna sablonossá válni a történet, de az írónő jó időzítéssel behozott egy megoldandó rejtélyt: meg kellett találni egy eltűnt lányt. 
        Nézzétek meg jobban, mit írtam négy sorral feljebb: a nő megmenti a férfi életét. Igen, íme egy  könyv, amiben nem az ügyeletes szépfiú húzza ki a bajba jutott, mit sem sejtő, ártatlan lányt a pácból. Olvastam már egy-két ilyet, de tényleg csak egy-kettőt. Nem tartom magam kifejezetten feministának, mint Spirit Bliss, de azért számomra is üdítő tud lenni néhány olyan történet, ahol a királylány nem toronyba zárva várja a szőke herceget. 
        Az eltűnt lány, Tamara ügye szintén egy fontos és sajnos aktuális problémára hívja fel a figyelmet, engem kicsit az Elrabolva c. filmre emlékeztet (amit nagyon szeretek). Tamara egy modell lány, akinek rejtélyes körülmények között nyoma veszik. Hányszor hallunk ilyet a hírekben? Nem csak feltörekvő modellekkel történik ilyen. Sok lányt kecsegtetnek hamis külföldi (vagy akár országon belüli) ajánlatokkal más területeken is, aztán az elvégzendő "munka" nem éppen az, amit megbeszéltek...

        Ezek voltak azok a dolgok, amik engem igazán megragadtak és elgondolkodtattak. Természetesen voltak apróbb pozitívumok és negatívumok is, de ezek nem hagytak olyan mély benyomást.
A cicám is segített ;)
          Nagyon szeretem például, amikor történelemből ismerős nevek köszönnek vissza egy könyv
lapjain (mint itt Lafayette), és jót mosolyogtam a Mr. Eye (eye=szem) névadáson is. Tetszett, hogy valósághű volt az ábrázolás, ez főleg a rendőrségnél nyilvánult meg, például az egymás között használt kifejezéseknél (az írónő el is mondta azt interjúban, hogy ezeknek rendesen utánanézett).
          Akadt néhány unalmasabb, laposabb rész is, de sosem volt olyan, hogy ne érdekelt volna a következő fejezet. Néha nekem kicsit mellékszereplőkből is sok volt, bár ez nálam a bűnügyi regények alapvető szépséghibája.
           Összességében nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt így elolvasni a könyvet, mert nem hiszem, hogy magamtól megvettem volna. Most már sajnálom, hogy eddig nem olvastam semmit Spirit Blisstől.  Az interjúban sok minden értelmet nyert a könyvvel kapcsolatban és kíváncsi vagyok, hogyan jelenítette meg a korábbi regényeiben azokat a dolgokat, amikről beszéltünk. 
          A bűnügyi regények alapvetően nem az én asztalom, de a Reményfosztottak megnyert magának. Nem csak egy rejtély megoldásáról szól a könyv, hanem rengeteg kisebb-nagyobb utalás is rejlik benne az élet komoly dolgaira, problémáira. Én azt gondolom, hogyha egy történet elgondolkodtat, akkor már megérte elolvasni- itt pedig már az első fejezet előtti szómagyarázatnál elkezdtek kattogni a fogaskerekeim. (Ja, és Benina rajzai is gyönyörűek voltak a végén!)

5/4.5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése