Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet

Sziasztok!

Gondolom, aki elolvasta az Elakadó lélegzetet, az ugyanúgy tűkön ülve várta a folytatást, ahogy én.  Hihetetlenül örültem, amikor kiderült, hogy a könyvfesztiválos megjelenések között van, és szerintem elsők között rendeltem elő a kiadótól. Aztán amikor megérkezett, éppen még mást olvastam, amikor pedig azt befejeztem, olyan dolog történt az életemben, ami miatt sem a tanulásra, sem az olvasásra, sem semmi másra nem volt sem időm, sem kedvem (kicsit sok volt a "sem"? :D ). Tényleg sajnálom, de emellett képtelen voltam az oldalra koncentrálni, ezért nem voltak bejegyzések sem az utóbbi napokban, de próbálok visszatérni. 

Rebecca Donovan- Elakadó lélegzet

Értékelés: 5/5

Kiadó: Maxim

Fordító: Bozai Ágota

Oldalszám: 522

Kiadás éve: 2014

Eredeti cím: Barely Breathing

Borító: 5/5. Egyszerű, de mégis nagyon kifejezi Emma helyzetét, és érzékelteti, hogy milyenek az éjszakái

A könyv- mármint a könyv, mint "tárgy"

Oké, lehet, hogy ennek a pár sornak az égvilágon semmi értelme sem lesz, de nem számít, muszáj leírnom. Alapból nagyon tetszik a Dream-válogatásos könyvek formája, fogása meg mindene (a puha kötésre gondolok, de semmi bajom nincs a keménnyel sem azon kívül, hogy drágább). A kartonborítás nem merev, hanem hajlik, a füles megoldás pedig valamelyest strapabíróbbá teszi. Ezen kívül imádom, hogy a borítók belsején mindig van valami minta- akár csak valami szövetszerűség fekete-fehérben, akár pillangó, erdő vagy valami-, de ennél a sorozatnál különlegesen. Az első résznél kék buborékok voltak, itt pedig lilák, és szerintem elmondhatatlanul gyönyörű a egész (és mint látható, a borús idő miatti szuper fényviszonyok miatt sikerült egy jó kis homályos képet készítenem róla).

A borító ugye nagyon sötét és komor, de ha kinyitod, ez egy kis színt, életet visz az egészbe. Tényleg ennyit az egészről, és ez akkor most vonatkozzon minden könyve, aminek ilyen a borítója. ;)

 A történet

Az első kötet végén Carol megölte Emmát, és nem csak képletesen értve. Többször is újra kellett éleszteni, halott volt. De legalább "végre" odáig fajult a dolog, hogy a lány nem tudja titkolni azt, amit otthon tesznek/tettek vele, és a nagynénjét bíróság elé állítják. A tárgyalásokra képtelen elmenni, de így is tanúskodnak elegen. 

A történtek után Saráékhoz költözik, de amikor az anyja egy alkalommal felhívja, szinte gondolkodás nélkül beleegyezik, hogy hozzá költözzön. Szeretné helyrehozni a Rachellel való kapcsolatát és az egyetem előtti maradék pár hónapját viszonylag normális környezetben eltölteni.

Próbál hinni abban, hogy az anyja megváltozott, de amikor az elkezd inni és részegen mindenféle jött-ment pasikat hazahordani, gyakorlatilag újra ott tart, mint a nagybátyja házában: mindenki előtt titkolózik, még Evanben sem bízik eléggé, miközben otthon a poklok poklát éli át. Habár Rachel józan pillanataiban normálisan viselkedik Emmával- mert törődő anyának még akkor sem mondható, esténként folyamatosan lelki traumának veti alá a lányát, pedig ha valakinek, akkor neki biztosan nyugodt környezetre lenne szüksége ahhoz, hogy feldolgozza az elmúlt éveket.

Mint mindig, most is akad egy mentőöv, és ez furcsa módon ezúttal Jonathanban testesül meg, aki nem más, mint az anyja legújabb pasija. Jóval fiatalabb Rachelnél, és az előéletét tekintve Emma először még csak nem is gondol arra, hogy bármi komoly lenne a dologban. Jonathan viszont egyre többször bukkan fel a házukban, Rachel pedig boldognak- és oké, fogjuk rá, magához képest kiegyensúlyozottnak- látszik. 

Minden kapcsolat első szakasza boldog és felhőtlen, de mi jön ezután? Amint egy kisebb vitára kerül sor, a nő ahelyett, hogy megpróbálná megbeszélni Jonathannal, inkább a pohárért nyúl, és ez egyre többször következik be. Emmán kívül a férfi az egyetlen, aki tudja, hogyan viselkedik Rachel otthon az ilyen napokon, de nem meri elhagyni, mert fél, hogy a Emmának csak rosszabb lenne. Egyre szorosabb kapcsolat fűzi őket egymáshoz, és a lány már azon kapja magát, hogy előbb hívja Jonathant, mint Evant vagy Sarát. Úgy érzi, ő az egyetlen, aki tényleg megérti, és az, aki segíthet legyőzni a félelmeit. 

Mindeközben Evan nagyon is jól tudja, hogy valami nincs rendben a barátnőjével. Az már senki előtt sem titok, hogy Rachel iszik, de nem tud azokról  dolgokról, amiket a nő rendszeresen Emma fejéhez vág.a fiú minden erejével azon van, hogy segíteni tudjon a szerelmén, ő viszont egyre inkább bezárkózik. Az ő kapcsolatuk is kétségtelenül az egyik legnehezebb időszakát éli, és az sem csoda, hogy Evan és Jonathan között egyre inkább nő a feszültség. Ezt Analise, Evan lánybarátja már csak tetézi, így már mindenkinek megvan az oka a féltékenykedésre.

Ahogy az első kötetben, most is egy égetően aktuális problémával találkozunk, az alkoholizmus rengeteg rossz dolognak az okozója a való életben is. Tegyük fel, hogy Rachel nem kezd inni. Hogyha nem alkoholista, akkor Emma apjának a halála után is nagyobb eséllyel marad talpon, a lányát nem veszik el tőle, így az nem kerül Carolékhoz, és ha apa nélkül is, de legalább egy viszonylag normális élete lehetett volna.Így viszont? Tönkretette a saját lánya gyerekkorát.

Véleményem

Nem titkolom, hogy szeretem az ilyen típusú regényeket, az első kötetért is odavoltam. Egyrészt szeretem, ha egy könyv nem csöpög a nyáltól és igazi, valós problémák vannak benne, másrészt fontosnak tartom, hogy az írók ilyen témákkal is foglalkozzanak ifjúsági kategóriában. Mert ez igenis tabutémának számít. A fiatalok gond nélkül isznak és drogoznak, csak mert menő, és "jaj, de jó, ha kiütjük magunkat", de a

következményekre már vagy nem gondolnak, vagy pedig egyszerűen tesznek rá.

De egy ilyen tinédzserből nagy eséllyel lesz egy Rachelhez hasonló felnőtt, aki aztán nem éppen követendő példát mutat a gyerekeinek. És ő neveli a következő generációt. 

Igen, tudom, hogy egy ilyen fiatalon nem egy könyv fog segíteni, de mégis fontosnak tartom, hogy ezek a helyzetek bekerüljenek a köztudatba, mert rengeteg ilyen család van. Például anya is így nőtt fel, de éppen ezért nem iszik semmit. Látta, mit tesz a nagyszüleimmel az alkohol, és úgy döntött, ő nem akar ugyanoda süllyedni. Ez viszont csak az egyik véglet... Hozzáteszem, hogy a nagyszüleim pár évvel ezelőtt észbe kaptak, és ma már egy kortyot sem isznak. Én azt gondolom, hogy nincsen olyan mély gödör, amiből ne lehetne kimászni akkor, ha van ki kihúzzon.

A Visszafojtott lélegzet pedig nagyon életszerűen mutatta be ezt az egészet. Igazából nem tudok úgy nyilatkozni erről a könyvről, hogy "húúú, de jó volt", meg hogy a legnagyobb rajongója lettem, mert számomra ez nem az a könyv, amiért rajongani kell. Ne értsetek félre, nagyon tetszett, iszonyatosan várom már a harmadik részt, de számomra ez az a könyv, amit egyszerűen olvasni kell. Miután elolvasod, elgondolkodtat, és nem az lesz a legnagyobb gondod, hogy most belezúgtál-e a főszereplő pasiba vagy sem. Ennek ellenére persze rengeteg vicces jelenet volt benne, amiken jókat lehet mosolyogni, és olvadozhattok is Emma és Evan szerelmes pillanatain, de számomra nem ezek miatt marad emlékezetes olvasmány. 

A befejező rész

Angolul tavaly nyáron jelent meg a trilógia befejező része, az Out of Breath.  A magyar megjelenésről még nincs pontos hír, de az biztos, hogy nem fognak minket sokáig váratni, ha szerencsénk van, akkor akár már ebben az évben megjelenhet, de azért ne bízzuk el magunkat. ;)