Gayle Forman: Hová tűntél?

Sziasztok!

  A legutóbbi értékelésemben írtam a Ha maradnék-ról (ha még nem olvastad, akkor kattints inkább ide, mert ez a kritika spoilereket tartalmaz az első könyvre nézve!), most pedig bemutatnám a folytatást is. Most is nagyon igyekeznem kell, mert nehéz úgy megfogalmazni a véleményemet, hogy ne legyen félreérthető, de azért megpróbálkozom vele. ;) 

Eredeti cím: Where she went?

Eredeti megjelenés: 2011

Fordította:  Rudolf Anna és Gáti István

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 270

Folytatás?: nincs

Eredeti borító?: nem

Fülszöveg

HÁROM ÉV MÚLVA
Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.
Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.
Amikor egyetlen éjszakán találkozik a múlt és a jövő, esélyt kapsz, hogy mindent helyrehozz, ami félresiklott, már csak az marad kérdés, hogy tudsz-e élni vele.
De létezik egyáltalán újrakezdés? És milyen árat kell fizetni érte?

A könyv

  Ezúttal, három évvel a baleset után, Mia helyett Adam a narrátor. Ez most sokkal inkább az ő vívódása, hiszen Mia egyszer csak eltűnt az életéből, ő pedig nem érti, miért. Végigcsinálta vele a rehabilitációt, mindenben segítette, nyár végén pedig kikísérte a reptérre. Az volt az utolsó alkalom, amikor látta őt.
  Adam bandája azóta sikeres és híres lett, sorra ontják a slágereket, mindenfele vannak rajongóik. Azt azonban kevesen tudják, hogy  mi ihlette a dalszövegeket... Mert Adamnak végül mégiscsak dalt kellett írnia Miáról.
  De nem csak a fiú karrierje szárnyal, komolyzenei körökben Mia is nagy sikereket ér el. Egy véletlen folytán Adam be is jut egy koncertjére, ott találkoznak a kihagyott három év után...

Véleményem

 

  Nem tudok ugyanúgy tekinteni erre a könyvre, mint a Ha maradnékra. Igazából olyan, mint egy hosszúra nyúlt utolsó fejezet, egy elengedhetetlen lezárás, ami megnyugvást ad az olvasónak, aki így már egészben raktározhatja el magában a történetet. Nem csoda, hogy még aznap elolvastam, amikor a Ha maradnékot, egyszerűen muszáj volt folytatni.
  A felépítés nem sokat változott, a Hová tűntél? is tele van visszaemlékezésekkel, és a cselekmény konkrét ideje sem sokkal hosszabb, mint az első könyvben volt, de most valamivel több szerepet kap a jelen, több dolog történik.

  Az egész regény gyakorlatilag egy hosszú-hosszú párbeszéd, mely során a két főhős megérti, hogy ki mit és miért tett a múltban, és pontot tesznek a dolgok végére. Most már nem két tiniről beszélünk, hanem önálló életet élő fiatal felnőttekről, akik már valamivel felelősségteljesebben tudnak döntéseket hozni, és jobban átlátják a dolgokat, többet értenek a világból.

  Mia szó szerint darabokra törte Adam szívét, aki azóta sem tud túllépni rajta, de mégsem tudunk haragudni rá. Adam sem tud. Annyi mindenen ment keresztül, hogy mindenki érzi: valami komolyabb ok áll a szakítás mögött. Már ha ez nem elég ok... És valamiért a fiú még mindig nem adja fel, tovább próbálkozik, egy újabb esélyt lát ebben a találkozásban. 

 

Kezdem azt hinni, hogy túl sok romantikus könyvet olvasok, és nincs mese, Adam is maga a tökéletes pasi, ahogy azt már korábban is írtam. Nem rohanja le Miát, nem vágja a fejéhez az elmúlt évek sérelmeit, hanem meghallgatja, és megpróbálja magától összerakni a darabkákat. Persze ő sem bírja örökké, egy idő után rákérdez, de akárhogy is fáj neki, hogy becsapta, nem veszti el a fejét, amikor számon kéri.

  Mián is látszik, hogy fájnak neki a dolgok, de mintha ő már továbblépett volna. Az ő döntése volt a szakítás, és mint kiderül, ezt akarja hivatalossá tenni, magyarul rendesen, tisztességesen szakítani Adammel, aki persze ezt nem hagyja annyiban.

  

  Nem mondom, hogy egy üdítő könyv volt, de sokkal kevésbé komoly és tragikus, mint az első rész, de ez természetes. Talán csak arról volt szó, hogy a két szereplő sikere már önmagában is egy-egy boldog befejezés, illetve már minden rosszon kisírtuk magunkat a Ha maradnék olvasása közben, mostanra már nem maradt semmi újdonság ilyen téren.

  Jó volt újra találkozni a régi mellékszereplőkkel, és jó volt látni, hogy Mia élete végre talált egy biztos vágányt, és valahogyan sikerült túlélnie az őt ért veszteséget. Adam még mindig nagyon óvatosan beszél a dologról, mintha tojásokon lépkedne, de Mia megkéri, hogy ne tegye, mert attól csak rosszabb lesz. Attól, hogy nem beszél valamiről, az még megtörtént, és neki pedig igenis szüksége van rá, hogy beszéljen róla.

  Szinte katartikus élmény volt, amikor megtört kettejük között a jég, és újra normálisan viselkedtek egymással, nem "udvariaskodtak". Sőt, még hülyülésre is maradt idejük, sajnáltam is szegény Szabadságszobrot, annyira kifigurázták. De hát ez van, New Yorkban voltak.. :D

  Okos dolog volt áthelyezni a cselekményt Oregonból New Yorkba, mert így a szó szoros értelmében távol lehettünk a történtektől, nem tett volna jót a sztorinak, ha még minket is minden a tragédiára emlékeztet. Meg hát New York mégis csak New York!

  Összességében azt tudom mondani, hogy ez is csak egy Gayle Forman könyv. Ugyanaz a zseniális fogalmazás, felépítés, ugyanúgy az utolsó cseppig közvetíti az érzelmeket, és ugyanolyan jól csinált mindent, mint a többi könyvében.  Ő az az írónő, akire nem mondhatod, hogy írt egy jó könyvet- mert ő csak olyat tud! Nem mondhatod, hogy szerencséje volt, mert ennyi szerencséje egy embernek nem lehet az életben.

  Egy picit talán kevésbé voltam oda ezért a könyvért, mint az első részért, de azt gondolom, az írónő kihozta a maximumot a történetből és önmagából is, a Ha maradnékot pedig érthető okokból nehéz überelni, kiütött minden érzelmi skálát, ide pedig már nem hiányzott még több dráma. 

5/5