Bár 6 könyvvel azért az olvasást nem igazán vittem túlzásba, én mégis úgy gondolom, hogy egy sikeres hónapot zártam a blog szempontjából is. Egyrészt három recenziós példányt is kaptam, ami nagyon nagy meglepetésként ért, hiszen nem blogoltam és blogolok én olyan régóta, hogy számíthattam volna írók megkeresésére, másrészt pedig a napokban kiderült, hogy nominálhatok az idei Magyar Könyvek Viadalán is (erről a napokban hozok egy rövidebb bejegyzést is, amiben ismertetem majd a dolgokat). Nem mondanám, hogy büszke vagyok magamra, egyszerűen csak furcsa (de hihetetlenül jó) érzés, hogy akadnak emberek, akik visszajeleznek, és valamilyen módon értékelik a "munkámat". Nagyon jól esik, ha valaki elmondja a véleményét, még ha az negatív is, hiszen az azt jelenti, hogy idetalált, beleolvasott a blogomba, és jó esetben még gondolatokat is sikerült ébresztenem benne. :)
Na de fogjuk rövidre, ilyenkor nem szoktam sokat rizsázni, íme a könyvek, amiket januárban befejeztem (zöld-nagyon tetszett; sárga- tetszett/elment; piros- never again):
- Colleen Hoover: Point of Retreat- Visszavonuló
- Maurice Druon: A megfojtott királyné
- A. O. Esther: Gombnyomásra
- Puskin: Anyegin
- Lakatos Levente: Aktus
- Katona József: Bánk bán
A hónap(om) könyve
Vacilláltam egy darabig a Gombnyomásra és A megfojtott királyné között, de végül ez utóbbi mellett döntöttem, mert ő okozott nagyobb meglepetést:
Egy zseniális, teljes mértékben olvasmányos és élvezhető történelmi sorozat második része, Szép Fülöp fia, Lajos uralkodását mutatja be az árnyoldalaival együtt, illetve azokat kiemelve. Az első részt is szerettem, de a folytatás sokkal inkább megfogott, és tényleg kedvenc lett. :)
A hónap(om) csalódása:
Na, most melyiket bántsam? Igazából egyiket sem akarom, mert egyáltalán nem voltak rosszak, sőt, igazából még tetszettek is, de szegény Anyeginnek semmi értelme nem volt (igen, tudom, hogy az értelmetlenség az értelme, de akkor is... :D), a Bánk bán meg pechére még pont a nyelvújítás előtt íródott, és (talán részben ezért) sokszor nagyon erőlködnöm kellett, hogy nyitva tudjam tartani a szememet. Mindkettőben voltak apró tanulságok, és itt elsősorban nem a cselekményekre, hanem néhány el-elejtett mondatra, megjegyzésre gondolok. Az Anyegin nyelvezete viszont nekem nagyon tetszett, úgyhogy ezt a címet most Katona József drámája nyerte meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése