Azok a drága kötelezők... ;)

Sziasztok!

       Azok a drága kötelezők... Mindenki imádja őket, és mindenki mindig mindet elolvassa. ;)

      Akármilyen szörnyű belegondolni, jövő héten bizony itt az iskola. És a kötelezők is, amiket ugyebár nyáron kellett volna elolvasni egytől egyig, de valljuk be, ehhez senkinek sem fűlik a foga. Én voltam emelt magyaros is, tehát volt olyan évem, amikor 40 kötelezőm volt, de bevallom, a felét sem olvastam el. Viszont azok a könyvek között, amiket tisztességgel és becsülettel végigolvastam, akadtak zseniális művek is, ezekből mutatnék néhányat egy kis kedvcsinálóként. :) (A bejegyzés végén pedig azt is elárulom, hogy miket utáltam leginkább.)

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Ez volt az első kötelező életem során, amit szerettem, Mikszáth műveit pedig azóta is olvasgatom. Sokszor csak gimiben adják fel, de mi már általános hetedikben megkaptuk. Mindenki utálta, de nekem valamiért nagyon tetszett, hetedik utáni nyáron el is olvastam újra. Ez azóta sem történt meg egy kötelezővel sem. 

Schiller: Ármány és szerelem

Emberek, ez valami fenomenális volt! Egyszerű a nyelvezete, és lehet, hogy a cselekmény nem vág oda annyira, de a szöveg zseniális. Pedig nagyon nem szeretem a drámákat.

"Úgyis boldogtalan vagy már, meg is akarod érdemelni?"

" Arcodnak ez a ragyogása nem tűzben edzett arany! Amit tükröd tartósnak és öröknek mutat, csak vékony aranyfüst futtatás, előbb vagy utóbb szétfoszlik imádód kezében. És mihez fogsz akkor?"

 "…az élet utolsó órájában a földi istenek tüdejéből is kitör a halálhörgés, és az ítélet napján ugyanazon a mérlegen lebeg a koldus és a herceg."

" (…) az én puszta ülepem meg rotyogja a basszust."

 "De még az a szajha is megvetne, ha becsülete égő foltjait az én gyalázatom takarná el!"

" Az a széptevő, aki a lány apját hívja segítségül -már megbocsásson-, egy lyukas mogyorót sem ér!"

 "Fogod be végre a szádat? A fejeden törjem szét a csellómat?"

" …elcsábítja a lányodat, aztán megcsúfoltan otthagyja, az meg pártában hervad el, vagy ha megtetszik neki a mesterség, hát folytatja…"

Molière: Tartuffe

Még mindig nem szeretem a drámákat, de azért Molière sem egy rossz dolog. Frappánsan, rímbe szedve írta a drámáit, ez teszi kifejezetten élvezetessé a történeteit.

 "Hagyjuk mindazt, amit ekörül magyaráznak,
Feltételezem azt, ami legjobb magának."

" Mert elönt az epe e zöldség hallatára.
Értsd meg, azt akarom, hogy hallgass valahára."

 "Te a személy helyett árnnyal is beéred?
Aranypénznek veszed az ócska, hamis érmet?"

 "Nem bölcs ember, akit Isten érdeke bánt:
A bűnöst sújtani nincsen szüksége ránk."

Shakespeare: Sok hűhó semmiért

És igen, még egy dráma. Shakespeare művei egyébként is említésre méltóak, de eddig ez volt az, ami legjobban tetszett. Furcsa érzés egy kénytelen-kelletlen olvasott kötelezőn nevetni, de ennél a komédiánál többször is előfordult. :) Még Molyon is 94(!!!) százalékos!

"DON PEDRO
Leányod, ha nem tévedek?
LEONATO
Anyja kitartóan mondogatta, hogy az."

Arany János: Toldi estéje

A Toldit még valamikor általánosban kellett olvasni, az akkor nagyon nem tetszett, az utolsó rész viszont tizenegyedikre jutott, és már teljesen más szemmel néztem az egészet. Nem tudom, mit gondolnék felnőttebb fejjel a Toldiról, de a Toldi estéje szerintem egyenesen fantasztikus.

 "Készen áll a börtön, megyek abba önként,
Hol nem földi bíró lát fejemre törvényt."

" Ne búsulj, ne őszülj, kenyeres cimbora:
Hátra még nekünk a vénasszonyok nyara."

" Ha megromlik a nép régi jó erkölcse:
Mit ér a világnak csillogó kenőcse?"

" Szúr aztán az olasz a semmin nagyokat,
Mint a vénasszony, ki négy szemmel varrogat,-
Cérnát vonna tűbe… épen mellette jár –
Csak, ahová kéne, fokába nem talál."

" Lásd, Bence, a földön már meg sem ismernek;
Mesévé csinálnak maholnap engem is,
Amiről azt mondják: hisszük is azt, nem is."

Szabó Magda: Az ajtó

Szabó Magdát nem csak azért adják utolsó évben, mert a modern irodalomhoz tartozik. Meg kell érni hozzá, meg kell érteni, amiről ír, de ha ez megvan, akkor az írónő a magyar irodalom egyik gyöngyszeme. Nekünk ez a regény volt kötelező, de szinte az összes ugyanilyen jó, nehéz melléfogni.

"Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta."

"Minden érzelmi kapcsolat támadási lehetőség, és minél több embert eresztek magamhoz közel, annál számosabb csatornán áradhat felém a veszély."

"Nem jutott eszembe semmi, én csak papíron tudom, mit kell csinálnom, az életben nehezen találom meg a szavakat."

De azért én is szenvedtem...

Hogy mik voltak azok a kötelezők, amiket legjobban utáltam? Nem akarom elvenni senkinek a kedvét, de azért sorolom:

• Jókai Mór: Fekete gyémántok (végig sem olvastam)
• Gárdonyi Géza: Egri csillagok (pedig ezt sokan szeretik)
•  Katona József: Bánk bán
• Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (ezt sem bírtam végig)
• Voltaire: Candide (első olvasás után konkrétan semmire sem emlékeztem, annyira nem kötött le)