2017. január 22., vasárnap

Colm Tóibín: Brooklyn

Sziasztok!

A Brooklyn egy olyan ritkaság, amit még a könyvmolyok nagy része is hamarabb látott filmen, mint hogy elolvasta volna a könyvet, hiszen jóval a mozipremier után jelent meg magyarul. Nos, én nem tartozom közéjük, amúgy sem nézek túl gyakran filmeket, de azt bevallom, hogy a film sikere miatt keltette fel a figyelmemet a regény.


Magyar megjelenés éve: 2016
Eredeti megjelenés: 2009
Fordította: Greskovits Endre
Kiadta: Park Kiadó
Oldalszám: 310






Fülszöveg



Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia családját és otthonát.
Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott fel. Távolra került otthonától és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással.
Nick Hornby forgatókönyve alapján azonos címmel film készült Eilis történetéből, melyet február 4-től játszanak a magyar mozik.

Véleményem


        Ha kívülről nézem a könyvet, gyönyörű. Keménytáblás, a védőborító alatt a fedele halvány türkiz színű, és még egy olyan belevarrt, szalagos könyvjelző is van benne, mint a régi könyvekben. De belülről is ugyanilyen szép, csodálatos történetet kapunk.
        Tudjátok, mostanában sokszor csak utazás közben van időm olvasni. Amikor a Brooklynt elkezdtem, olvastam még pár könyvet párhuzamosan, de épp akkor vettem át a boltban a rendelést, más pedig nem volt nálam, úgyhogy Pestől hazafelé nekiálltam a buszon. Elvarázsolt. Az egyórás út végére szinte már a könyv harmadánál voltam (úgy, hogy amúgy közben kétszer jött ellenőr), és utána is minden mást félretettem. Mindenhova jött velem, és végül másnap be is fejeztem.
      
        Ha pörgős sztorira vágysz, ne most állj neki. Ha a belevaló főhősnőket szereted, hanyagold. De ha csak szimplán szeretnél belemerülni egy csodaszép történetbe, ne hagyd ki!
        A Brooklyn egy lassan csordogáló regény. Az 1950-es évek Írországában és Amerikájában játszódik, ami valami különös kis varázst ad a történetnek. Nem rohan a világ: ha valakivel beszélni szeretnél, levelet írsz. Ha valamire kíváncsi vagy, könyvet veszel. Itt nincs internet, a személyes kapcsolatok dominálnak. Ahhoz, hogy Eilis kiutazhasson Amerikába, Flood atya részéről komoly ismeretséget kellenek- ő az a pap, aki szállást és munkát szerez a lánynak, és később is segíti.
        Eilis egy visszahúzódó, gátlásokkal és feszültséggel teli lány- ez az egész könyvbe beleültet egyfajta feszültséget, ami átragad az olvasóra is. Ez a feszültség nem valamiféle szorongás, inkább egy enyhe, de folyamatos kíváncsiság. Talán ez az, amiért a lassú cselekmény nem teszi unalmassá az egész történetet.

        Tehát Eilis elhagyja Írországot, és egy jobb élet reményében Amerikába költözik. Az történik, ami a valóságban is történne: találkozik egy fiúval, és egymásba szeretnek. A lány családja nem szeretné, ha örökre a tengerentúlon maradna, és ő is hazavágyik ugyan, de Tonyt is nehezére esne elhagyni. Ezzel azt próbálom hangsúlyozni, hogy semmi eget rengető dolog nem történik a könyvben. Ami igazán fontos, az Eilis személyiségfejlődése- vagy maradjunk inkább a jellemváltozásnál. A hirtelen jött önállóság a félénk lányból egy érett, sokkal magabiztosabb felnőtt nőt nevel, akit egyre komolyabb döntésekre kényszerít az élet. Ő maga folyamatosan változik, de később döntenie kell, hogy a szívére, a pillanatnyi érzéseire hallgat-e, vagy pedig felelősséget vállal a korábbi önmagáért, a korábbi döntéseiért.
        Én úgy gondolom, hogy a fenti dolgok azok, amikről ez a könyv valójában szól, a szerelmi szál csak egy körítés. A fiúk/ férfiak fontos kellékek ugyan, de tényleg csak kellékek. Tony nekem egy kicsit sótlan volt, Jimet pedig nem tudtam megszeretni. Talán az sem véletlen, hogy még az ágyjelenet sem sikerült túl szenvedélyesre.
        Eilis története kívülről egy tündérmese. Az Írországban maradt barátai is mind csak a cukormázat látják, a tökéletes életet. Eilis tündérmeséje azonban tele van árnyoldalakkal. Az összes nő tündérmeséje tele van árnyoldalakkal. Hogy boldogulhatna ebben a nagyvárosi valóságban az, aki mindaddig egy kalitkába zárva élt?
        A könyvben nincsenek fejezetek. Ez egy kicsit zavaró, de azért négy nagyobb részre fel van
osztva a kötet. Az első hármat imádtam, az utolsót nem értettem, illetve nem értettem vele egyet. Nem csak a végkifejlet nem tetszett, hanem az oda vezető út sem. Nem gondoltam, hogy erre a történetre öt csillagot fogok adni, de aztán aludtam rá egyet, és átírtam.
        Ezt a könyvet meg kell érteni. Sokkal többet lehet és kell belelátni, mint amennyi valójában le van írva. Tegnap még mérges voltam a főszereplőre, nem értettem az írót, és akinek csak tudtam, azt ecseteltem, hogy mekkora sületlenség az utolsó pár oldal. Aztán rá kellett jönnöm, hogyha nem úgy történnek a dolgok, ahogy, akkor ez egy sima romantikus regény lett volna. Egy olyan könyv, amivel bevackolod magad a kanapé sarkára pár bögre forró teával, aztán amikor végeztél, felrakod a polcra, és csak pár év múlva nézel felé, amikor újra kedved van egy csöpögős történethez. De Colm Tóibín nem egy ilyen regényt akart, ezért nem is ilyen lett. A Brooklynt ha visszateszed is a polcra, nem felejted el olyan könnyen. Ha újraolvasod, valószínűleg nem azért teszed, mert romantikára vágysz.
        Aki nem fél az olyan könyvektől, amik nem bővelkednek az akcióban, az tegyen egy próbát! Aranyos történet, ami kikapcsol, el tudsz merülni benne. Egyedül a vége az, ami eleinte nem tetszett, illetve néhány fordítással sem értettem egyet teljesen, de ettől függetlenül a szöveg is gyönyörű, sokszor már-már lírai. Nem olyan nehéz könyv ez, mint amilyennek most beállítottam, de azért arra buzdítok mindenkit, hogyha belevág, próbáljon a dolgok mélyére nézni. Egyre kevesebb az olyan könyv mostanában, aminek tényleg van mondanivalója.

5/5


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése