1 SZERZŐ, 10 KÉRDÉS | Baráth Viktória

Sziasztok!

Az 1 szerző, 10 kérdés rovathoz A. O. Esther után Baráth Viktóriát kerestem meg, ő is ugyanazt a 10 kérdést válaszolta meg nekem. Egy fiatal, közvetlen, eddig egykönyves írónőről van szó, aki a Első tánc megjelenésével máris egy meglehetősen népes olvasótábort szerzett magának, ezért nagy megtiszteltetés, hogy igent mondott a megkeresésemre! :)

Fogadjátok szeretettel az interjút! :)

1.Minden író olvasó volt először. Te melyik könyvvel kezdted? Mikor?

Az első olyan könyv, amit tényleg szerettem olvasni, az A ​13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója volt. Nagyjából 12-13 éves lehettem ekkor, és nagyon át tudtam érezni a történetet.

2.Melyik a kedvenc könyved? Mi az, ami miatt ezt választottad?

Nem tudnék egy konkrét könyvet megnevezni, de az biztos, hogy az Édes Anna és a Játék a tisztességgel volt az a két könyv, ami a legnagyobb hatással volt rám. Ezek mellett persze sok csodálatos történetet olvastam, és mindegyikből tanultam valamit, mind hozzátett a személyiségemhez és a gondolkodásmódomhoz.

3.Hogy álltál a suliban az irodalommal? Elolvastad a kötelezőket?

Szerettem az irodalmat, de nem voltam oda érte. Furcsán hangzik, de sose tudtam fogalmazásokat vagy esszéket írni, és a kötelező olvasmányok sem foglaltak le. Jobban szerettem a történelmet, azt sokkal izgalmasabbnak találtam. Gimi vége felé már kezdtem megszeretni a kötelezőket, de addig egyik sem tudott lekötni.

4.Kit tekintesz a példaképednek? (Akár az írásban, akár az élet egy más területén.)

Nincs példaképem. Sok személyt csodálok, és tisztelem a munkájukat, de nem tudnék senkit példaképemnek megnevezni. Mindenkire felnézek, aki képes letenni valamit az asztalra, és emellett emberi tud maradni. Hiába alkot valaki csodálatosan, ha mellette emberként nem tudom tisztelni.

5.Hogyan és mikor kezdtél el írni? Gyerekkorod óta „firkálgattál” ezt-azt, vagy felnőtt fejjel hirtelen gondoltál egyet, és megírtad az első könyvedet?

Az utóbbi. Bár nem könyvnek indult, csak nem akartam veszni hagyni a sok-sok gondolatot a fejemben, mert annyira megszerettem az én kis kitalált világomat. Amikor már elmondtam pár embernek, hogy írok, akkor is mindig azt kérdezték, hogy hogy állok a regényemmel, én pedig azt válaszoltam, hogy ez nem regény, ez csak úgy van. És lám, regény lett belőle.

6.Van valami mérföldkő, amit íróként el szeretnél érni? Alapvetően mi a célod az írással?

Szeretném, ha a könyveim minél több emberhez juthatnának el. Nem célom ebből meggazdagodni, sőt, profitot sem várok. Az viszont jó lenne, ha az írás lehetne a „munkám”. Nagyon örülnék egy igazi szerződésnek. Ezek után pedig jöhetne a külföldi kiadás. :)

 

7.Általában mennyi ideig tart egy könyv megírása? A tényleges megírás előtt meddig tart, amíg összeáll a fejedben a történet?

A legtöbbször nem gondolom ki előre az egész történetet, ha elkap az ihlet, vagy eszembe jut egy jó ötlet, akkor leülök és belekezdek. Általában tudom az elejét és a végét, valamint hogy mi a fő mondandója a történetnek, de a köztes részeket mindig menet közben találom ki. Ezért változó, hogy mennyi időt vesz igénybe a folyamat, valamikor csak úgy pattognak ki az ötletek a fejemből, de van, hogy ihletet kell gyűjtenem.

8.Van olyan dolog, amit így, utólag már legszívesebben megváltoztatnál, másképpen írnál meg egy regényedben?

Szerintem kevés olyan író van, aki teljesen meg van elégedve minden művével. Nekem ugyan még csak egy kiadott könyvem van, de már azt is átírnám, ha tehetném. Sokat fejlődtem és tanultam azóta, hogy megjelent. De talán öt év múlva újból így gondolnám, és kezdeném az elejéről az egészet.

9.Mi a legnehezebb az írásban, az "íróságban"?

A kritikák. Szörnyen le tudják lombozni az embert. És most nem a negatív kritikáról van szó, mert kaptam olyat is, amit elolvastam, és elfogadtam, de az olvasó is megemlítette a végén, hogy ez nem az ő könyve és kész. Mások viszont rosszindulatúan állnak hozzá, amit nem vesz be a gyomrom. 

10.Mi a legjobb, ami az írásnak köszönhetően történt Veled?

Az írás teljesen megváltoztatott, és szerencsére pozitív irányba. Régen nem mertem még megszólalni sem, nemhogy elmondani a saját, legbelső gondolataimat, most pedig világgá kürtöltem szinte mindet. Igaz, hogy a karaktereim száján keresztül, de sokszor írok le olyan gondolatokat, amik valójában engem foglalkoztatnak. Az írásnak köszönhetően nyíltam meg, és ezért nagyon hálás vagyok az olvasóimnak, akiktől szörnyen sok szeretetet és biztatást kapok nap mint nap.