1 SZERZŐ, 10 KÉRDÉS | A. O. Esther

Sziasztok!

Már régóta szeretnék interjúkat is a blogra, ám ez idáig valamiért váratott magára. Végül arra gondoltam, összeírok 10 kérdést, ami engem általánosságban érdekel az írással, írókkal kapcsolatban, és egy tag-hez hasonló módon elküldöm több írónak is, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan vélekednek egy-egy témáról.

Nem volt kérdés, hogy az első alanyomnak A. O. Esthert szeretném, hiszen ő volt az, akitől úgy két éve megkaptam életem első recenziós könyvét. Hihetetlenül boldog voltam a megkeresése után, és az vagyok most is, hiszen örömmel válaszolt a kérdéseimre! :)

1. Minden író olvasó volt először. Te melyik könyvvel kezdted? Mikor?

 

Nagyon korán, már ovis koromban megtanultam írni-olvasni, így mikor elsőben a többiek az ABC-t tanulták, én a hátsó padban olvasgathattam, persze, tanári engedéllyel. Nehéz megmondani, melyik volt az első „igazi” olvasmányom, de azt hiszem, „Táró kalandjai” vagy „Mildi meséi”. Ez a két könyv igazán mély nyomott hagyott bennem. Olyannyira, hogy felnőtt szemmel is nagyon szépnek látom őket – a gyerekeimnek meg is vettem mindkettőt.

2. Melyik a kedvenc könyved? Mi az, ami miatt ezt választottad?

 

Felsorolni is nehéz, milyen sok kedvenc könyvem van, de ha azt a történetet keressük, ami megadta a „kezdő lökést”, az bizony a sokak által vitatott Alkonyat sorozat volt. Nagyon szeretem, ahogy Stephenie Meyer ír, és engem – hiába nem vagyok már tini -, elvarázsolt a története. Megvettem az összes kötetét, rongyosra olvastam őket, aztán filmen is végignéztem a részeket. Bella, Edward és Jacob végérvényesen elrabolták a szívem. Akkor gondoltam először arra, hogy nekem is kellene írnom egy ilyen hangulatú regényt… Vámpírokról azonban nem akartam írni, és a vérfarkasokat sem éreztem saját terepnek – félreértések elkerülése végett, imádom őket, de ebben a témában már túl sok kedvencem volt. Nem éreztem magaménak őket. De, aztán, a semmiből a kezembe került egy tanmese, amely egy kis angyalról szól, aki „lehetetlen” küldetést vállal: alászáll a Mennyből, hogy megmentse a Pokol leggonoszabb ördögét… a feladat tétje a saját élete. Ha elbukik, az örökre a kárhozatba vész. Ez a tanmese volt számomra a szikra, ami belobbantotta a tüzet, és ez az alapkonfliktus, ami az Összetört Glóriák gerincét jelentette. Még aznap este elkezdtem írni, és éreztem, ez az, amire vágytam. :) 

3. Hogy álltál a suliban az irodalommal? Elolvastad a kötelezőket?

Humán beállítottságú diák voltam, így az irodalomban, nyelvtanban penge voltam. :) Olyannyira, hogy hetedik-nyolcadik osztályos koromtól sokszor adta oda a magyartanár az osztály dolgozatait, hogy javítsam ki őket. Nyilván, utána ellenőrzött, de tényleg ügyes voltam ebben. A kötelezőket pikk-pakk lezúztam, nem jelentettek problémát. Más kérdés, hogy sokuk nem esett jól…:)
A reál tárgyakról már nem mondhatom el mindezt. A matektól lábrázásom volt, fizikán és kémián kinéztem az ablakon, kegyelem kettesekkel mentem át szinte mindből, de ez sosem okozott lelki traumát, mindig tudtam, hogy soha nem lesz ezekkel dolgom.

4. Kit tekintesz a példaképednek? (Akár az írásban, akár az élet egy más területén.)

 

Sok példaképem van. Diana hercegnő, Böjte Csaba, Hemingway, Stephenie Meyer, J.K. Rowling, Agatha Christie, Arnold Schwarzenegger… de voltaképp mindenki, akik sokat tesz másokért és a világ szebbé tételéért, valamint azok, akik nagyon mélyről indultak és magasra jutottak. Hiszek abban, hogy ezek az emberek „fényhozók”, akik megmutatják: semmi sem lehetetlen, és ha elég makacsul ragaszkodunk az álmainkhoz, mindent elérhetünk, amit csak akarunk.

5. Hogyan és mikor kezdtél el írni? Gyerekkorod óta „firkálgattál” ezt-azt, vagy felnőtt fejjel hirtelen gondoltál egyet, és megírtad az első könyvedet?

 

Pici koromtól kezdve írtam, igazi grafomán vagyok. :) Nagyjából 6-7 éves koromban kaptam egy öreg írógépet, azon születtek az első kis meséim, amiket magamnak illusztráltam, aztán összetűztem őket tűzőgéppel, és azt játszottam, hogy író vagyok. :) Később, a suliban írtam egy kisebb színdarabot, aztán huszonévesen újságíró lettem, de az első igazi könyvemet csak sokkal később, 36 évesen írtam.

6. Van valami mérföldkő, amit íróként el szeretnél érni? Alapvetően mi a célod az írással?

 

Szeretnék nemzetközi szinten is elismert, sok olvasó szívét meghódító író lenni, akinek a történetei nem ismernek határokat, és eljutnak mindenkihez, aki ilyen lelkületű, mint én. A célom: örömöt és maximális kikapcsolódást ajándékozni az olvasóimnak. Hogy amíg belemerülnek a történeteimbe, ne foglalkozzanak a szívükben felgyűlt sérelmekkel, a mindennapjaikat behálózó stresszel, a bánatukkal, a félelmeikkel. Kalandozzanak együtt a hőseimmel, legyenek beléjük szerelmesek, sírjanak, nevessenek, de a végén úgy tegyék le a könyvemet, hogy de jó volt ez…

7. Általában mennyi ideig tart egy könyv megírása? A tényleges megírás előtt meddig tart, amíg összeáll a fejedben a történet?

 

A könyveim alaptörténetei hetek-hónapok alatt születnek meg a fejemben, de akkor már kész vannak, „filmként” látom őket. Maga az írás ettől kezdve gyorsan megy. Az eddigi regényeim rekordidő alatt születtek, hiszen várandósan, illetve kismamaként írtam őket, tehát a házimunkán és a gyerekeken kívül nem volt munkám, vagyis „fő állásom”. Így átlagosan három hétbe telt egy regény. Napi 10 oldalt szoktam írni, ami 22 nap alatt 220 A4-es oldal, ez tördelve úgy 450 oldalnyi regény. Most bonyolultabb a helyzet, mert a háztartás és a gyerekek mellett főállásban dolgozom, ráadásul újságíróként, így amikor napi 8 óra írás után hazaérek, ópláne a lapzártás napokon, az esetek többségében úgy „kisül az agyam”, hogy a nevemet sem tudom leírni, nemhogy regényírásba kezdjek. De dolgozom rajta, hogy az éjszakákból minden nap elcsípjek annyi időt, ami csak az enyém, és az írásra szánhatom. Schwarzenegger egyszer azt mondta egy előadásán az időhiányra panaszkodó diákoknak, ha el akarják érni a céljaikat, ne picsogjanak, aludjanak kevesebbet. Hát, ezt teszem… :)

8. Van olyan dolog, amit így, utólag már legszívesebben megváltoztatnál, másképpen írnál meg egy regényedben?

Nem, semmit nem írnék másképp. A stílusomon csiszolnék, nyilván, hiszen az első regényem megjelenése óta eltelt öt év, ez idő alatt sokat tanultam, fejlődtem, de az utánnyomásoknál erre lesz módom.
 

9. Mi a legnehezebb az írásban, az "íróságban"?

Szerintem semmi. Ez a világ legszebb hivatása, a legvarázslatosabb életforma, amit általa élhet az ember. Persze, ha racionális szemmel nézzük (ami amúgy nehezemre esik), akkor azért kijelenthetjük, hogy itthon nehéz megélni az írásból. Idővel persze javul a helyzet, de az út eleje borzasztó rögös… Embertelen nagy kitartás és hit kell hozzá, hogy az ember végigmenjen rajta. Hála Istennek, nem vagyok egyedül, mivel a párom teljes mellszélességgel támogat és mondhatni, padlógázzal megy az álmaink után :) - ez pedig akkora erőt ad, ami minden mást felülír, és minden kételyt eloszlat bennem.
 

10. Mi a legjobb, ami az írásnak köszönhetően történt Veled?

Hogy író lettem. :) Mára tudom, nem számít, ki milyen iskolát végez, mit tanul, mert író az lesz, akit az olvasók azzá tesznek. Nekem imádnivaló táborom van, akik nagyon szeretik a könyveimet és elhalmoznak a szeretetükkel. Nagyon szeretem őket, és őrült jó érzés, hogy van közel húszezer ember, akik hisznek bennem, és alig várják, hogy megjelenjen az új könyvem. 

 Az A. O. Esther könyveiről készült bejegyzéseimet ide kattintva olvashatjátok!